0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 10.

A gyerekek nem születnek válogatósnak – interjú Okos Tímea táplálkozási tanácsadóval

A szakembert arról kérdeztük, hogyan tudták megoldani a kisgyerekkel történő utazást és táplálkozást, hogyan lesz valakiből válogatós gyerek, és mi a véleménye a hazai hozzátáplálási ajánlásokról.

Változtatnál-e valamit a hazai hozzátáplálási ajánlásokon?

A jelenlegi hazai ajánlás fényévekkel van elmaradva a nemzetköziektől. Az egyetlen pozitívum nagyjából, amit ki lehet belőle emelni, az a reszponzív táplálás fontosságára való figyelemfelhívás, de egyébként a 3 napos bevezetési szabály, a bevezetési sorrendek (ezt és ezt csak 8/10 hónapos kor után…), a méricskélés már mind-mind idejemúlt, káros gyakorlat a külföldi ajánlások szerint. Itthon meg olyanokat írnak még le, hogy „rágásra szoktatást 8 hónapos kor körül kezdjük” vagy hogy „10-12 hónapos kortól biztosítsanak lehetőséget az önálló étkezésre”.

Az egész hazai ajánlás és rendszer a félelemkeltésen és rettegtetésen alapul sok szülő érzése szerint is, úgy állítva be a hozzátáplálást, mintha a szülőnek minimum doktorálni kellett volna a témából, hogy jól tudja csinálni. Életszerűtlen, élvezhetetlen, nem véletlen lesz sokaknak szenvedés és stressz forrása.

Én sokkal szívesebben alkalmaznám a kanadai, izraeli, spanyol, olasz vagy valamelyik skandináv ajánlást, mert amíg ez a rendszer és szemlélet marad, addig nem kell csodálkozni, hogy ennyire komoly gond a válogatósság és mindenféle táplálási probléma. A családoknak öröm és élvezet helyett pedig szenvedés a hozzátáplálás.

Természetesen a szemléletváltásban fontos szerepe lenne a szülőknek is, hiszen annak, hogy egy babát a családi étkezésekbe be tudjunk vonni, alapvető feltétele az egészségtudatos családi étkezés és életmód. Ám ahol ez megvan, ott mindenkinek nagyon izgalmas és élvezetes időszak lehetne a hozzátáplálás – méricskélés, tukmálás, trükközés, táblázatok meg bevezetési sorrendek nélkül.

Forrás: Okos Tímea instagram oldala

Ha egy gyerek válogatós lesz, az a szülőnek igen komoly fejfájást tud okozni. Hogy lehet ezt esetleg elkerülni, megelőzni? És amennyiben már válogatós, mit tehetünk?

A babák olyan féléves kortól egy-másfél éves korig mindenre nyitottak egy olyan pozitív, támogató környezetben, ahol a szülők azokból a tápláló ételekből kínálják a babákat, amelyet ők is jóízűen esznek. Ezt az időszakot sajnos többek között a hazai ajánlás és gyakorlat hibájából kifolyólag sem használják ki megfelelően a szülők, azaz az első és legfontosabb, legnyitottabb hónapokban vannak a babák a legunalmasabban tápláláva:

ugyanolyan állagú, sokszor azonos színű, ízű, semmilyen pürékkel, ráadásul külön időpontban, külön ételekből, amikhez hozzá sem nyúlhatnak, tehát elmarad a szenzoros ismerkedés. Aztán amikor erről váltani szeretnének a családok, meglepődve tapasztalják, hogy a gyerek nem nagyon nyitott semmire.

Amennyiben ezekben a hónapokban nincs lehetősége a babának minden érzékszervvel – például megfogni – ismerkedni különböző textúrákkal, falatkákkal, izgalmas ételekkel és ízekkel, fűszerekkel, akkor ezen nincs mit csodálkozni. Éppen ezért a hozzátáplálás első hónapjainak jelszava a változatosság kellene, hogy legyen.

Ahogy Forgács Attila táplálkozáspszichológus is fogalmazott: „amit az anyám nem adott egy éves korom előtt, arra úgy tekintek, mint méreg” – ez az evolúciós megközelítés, hiszen ilyentájt kezdenek el jobban eltávolodni a gondozótól, ilyenkor nő meg annak az esélye, hogy ha valamit megesznek, amit nem ismernek, az mérgező lehet. De még ha pozitív és támogató környezetben maga fedezheti fel a baba az ételeket, és lehet így a kezdetektől jó élmény számára az étkezés, még akkor is teljesen normális életkori sajátosságként jó eséllyel meg fog jelenni a válogatósság valamilyen szinten – ennek pszichológiai, evolúciós és biológiai okai is vannak. Azaz érdemes tisztában lenni vele, hogy a válogatósság bizonyos mértékben és bizonyos ideig teljesen természetes fejlődési sajátosság.

Sajnos sokan ilyenkor megijednek, és beindul az ördögi kör: a szülő maga szűkíti be a családi ételrepertoárt pár „gyerekkedvencre”, mondván „ezt legalább megeszi”, elkezdődik a tukmálás, a nyomásgyakorlás, amitől még egy gyerek sem lett jobb evő, cserébe viszont életre szóló negatív tapasztalatokat szerezhet nemcsak bizonyos ételekkel, alapanyagokkal, de magával az étkezéssel is. Ha viszont ezt tudatosan a helyén kezeljük, akkor ez az időszak relatíve gyorsan és zökkenőmentesen át tud menni anélkül, hogy a válogatósság maradandó személyiségjeggyé válna.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: