0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 24.

Tavasszal ébrednek a hüllők és a kétéltűek

A változó testhőmérsékletű hüllők és kétéltűek hibernált állapotban vészelik át a telet az avar alatt vagy az iszapba temetkezve, a langymeleg napsütés hatására azonban felébrednek Csipkerózsika-álmukból.

Megindulnak, hisz itt az ideje gondoskodni a jövő nemzedékről. Ilyenkor az erdőt járva a szokásosnál is figyelmesebben nézzünk a lábunk elé, mert az avarban nehezen észrevehetők az apró békák. Körültekintően közlekedjünk az erdei utakon is, nehogy az autó kereke alatt végezzék a vízhez igyekvő kétéltűek és a meleg aszfalton napfürdőző siklók.

Hazánkban 17 kétéltű- és 18 hüllőfaj fordul elő, melyek közül többel is találkozhatunk kirándulásaink során. Ne feledjük, valamennyi védett!
Lábatlangyík
A lábatlangyíkok elsősorban az erdei vagy cserjés vegetációhoz kötődnek, erdőszéleken, turistaösvényeken  bukkanhatunk rájuk
Fotó: Szigeti Edit

A kétéltűek többsége – ahogyan a nevük is elárulja – kifejlett korában a szárazföldön él, ám szaporodásukhoz vízre van szükségük, és az egyedfejlődésük első szakasza is ott zajlik. A kétéltűek osztályának három rendje van: a farkatlan (békák), a farkos és a lábatlan kétéltűek, közülük hazánkban az első kettő képviselői élnek. Szaporodási időszakuk február végétől júniusig tart, ez idő tájt a kirándulók örömére békák kórusától hangos az erdő-mező.

Szerelmes békaölelés

A békák külső megtermékenyítésűek, a hímek elsősorban akusztikus jelzésekkel csalogatják magukhoz a nőstényeket. Jellegzetes párzási viselkedésük a „szerelmes” ölelés, melynek során a hímek és a nőstények egy időben bocsátják ki ivarsejtjeiket. A lerakott peték változatos alakzatokba rendeződhetnek.

A rücskös bőrű, zömök testű varangyok kétsoros zsinórba fűzik petéiket, az erdei békák gömbölyded csomókba rakják, az ásóbéka vaskosabb petenyalábot aggat a növényekre, a levelibékák petéi apró csomókban, az unkáké pedig egyesével vagy kisebb csomókban, laza tömeget képezve kerülnek a vízbe.

A petékből kikelő lárvák, közismert nevükön ebihalak, idővel átalakulnak. A fejük két oldalán elhelyezkedő fésűs kopoltyút bőrkettőzet növi körül, ezzel párhuzamosan kifejlődik a tüdejük, kialakulnak a hátulsó lábaik, majd átalakulásuk végén felszívódik a farkuk. Amíg a kétéltűek kifejlett korukban ragadozók, az ebihalak többnyire növényevők, algákat, moszatokat legelésznek.

A lárvák is ragadozók

A farkos kétéltűek testalkata gyíkszerű, nevüket onnan kapták, hogy egyedfejlődésük során nem tűnik el a farkuk. Hazánkban egyetlen családjuk, a szalamandrafélék hat faját (foltos szalamandra, alpesi gőte, alpesi tarajosgőte, dunai tarajosgőte, közönséges tarajosgőte és pettyes gőte) fedezhetjük fel. A békákkal szemben belső megtermékenyítésűek, és a hímek feltűnő nászruhájukkal, valamint kémiai anyagokkal vonzzák magukhoz a nőstényeket a vízben, majd lerakják az ivarsejtjeiket tartalmazó spermatofórát, melyet a nőstény felvesz a kloákájával. A peték megtermékenyülése ezt követően a nőstény testén belül történik, majd egyesével, olykor levelekbe csomagolva helyezi el őket a vízinövények szárára.

A szaporodást illetően a foltos szalamandra kivétel, az ugyanis eleven utódokat szül, amihez patakokat és más hegyvidéki vizeket keres fel.

A farkos kétéltűeknek a lárvái is ragadozók, tollas külső kopoltyúik csak átalakulásuk végén fejlődik vissza, és először a mellső lábaik, majd később a hátulsók fejlődnek ki.

Pettyes gőte kétéltűek
Pettyes gőte
Fotó: Szigeti Edit

Puha héjú tojások

Amíg a kétéltűek a vízben szaporodnak, a hüllők szárazföldre rakják pergamenszerű héjú tojásaikat, kikelésüket a nap melegére bízzák.

A természetbarátoknak bizonyosan ismerős az avar zizzenése, ahogy a napfényben melegedő fürge gyíkok, zöld gyíkok iszkolnak a rejtekükbe.

Ők általában március végén bújnak elő téli menedékükből, majd május elején párosodnak. Ebben az időszakban a hímek gyakran heves csatákat vívnak egymással, aminek olykor egy-egy elvesztett farok az eredménye. Öt-hat hét múlva a nőstények – fajtól függően – 5-20 puha héjú tojást raknak kövek, avar alá, és földdel takarják be őket. A tojások a keltető közeg hőmérsékletének függvényében 60-80 napig fejlődnek, így a fiatalok legkorábban július végén, augusztusban látnak napvilágot, és azonnal önálló életet kezdenek.

Zöld gyík
Lakott területeken is gyakran felbukkan a zöld gyík, előszeretettel napozik a köveken
Fotó: Szigeti Edit
Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: