Egyre több a hordástalan időszak, mert már nincs meg az a virágzó növényválaszték és -mennyiség, amely lehetővé tenné, hogy a családok önerőből megfelelő fejlettségi szintet érjenek el. A kritikus hordástalan időszakokat serkentéssel lehet áthidalni. Tavasszal az akácvirágzásra való felkészítés miatt, nyáron pedig a fejlettségi szint fenntartása érdekében.
A méhek természetes táplálékforrása a méz, a virágpor és a víz. Nektárgyűjtés hatására a méhanyák fokozzák petézésük ütemét. Azonban ahhoz, hogy ez megvalósuljon, még számos feltételnek teljesülnie kell, mint például megfelelő mennyiségű virágporkészlet, illetve gyűjtés, jó korösszetétel, egészséges méhcsalád.
Fotó: Pixabay
Ha nincs nektárgyűjtés, vagy csak elenyésző, serkentéssel pótolható. Hivatalos megfogalmazás szerint serkentésnek nevezzük a méhészetekben a méhek etetését, népességük gyarapítása céljából. Tudnunk kell azonban, hogy a serkentés nem csodaszer, nem tud az élelemhiánnyal küzdő, a rossz anyás és az elöregedett családokból termelőképeseket varázsolni. Csak azoknál a családoknál eredményes, ahol megvan a megfelelő élelemkészlet, jó az anya és a népesség is legalább közepes. Ez nemcsak a tavaszi – a főhordásra felkészítő – időszakra igaz, hanem a nyári és a telelés előtti hónapokra is.
A cukorlepényt nagyjából 1-1,5 centiméter vastagságúra nyújtott formában, fóliába csomagolva adhatjuk be a méhcsaládoknak. Célszerű a fóliába éles vágóeszközzel két ablakot vágni, és úgy a keretekre fordítani, arra a helyre, ahol a legtöbb méh látható. A magunk készítette cukorlepényt célszerű porcukorból készíteni, mert a kristálycukrot házilag nem tudjuk olyan finomra megőrölni, hogy annak szemcséit ne szórnák le a méhek a léputcákba. A lepény gyúrásakor a porcukor összefogására használhatunk mézet és főzött, sűrű cukorszirupot. A méz használata jelent bizonyos méhegészségügyi kockázatot, viszont kis mennyiségben adagolva könnyebb vele a lepényt meggyúrni.
A kemény (főzött) cukorlepénynek gyakorlatilag semmilyen serkentő hatása sincs, a nagyon lassú hasznosíthatósága miatt.
Mint ahogy a nevében is benne van, a serkentő etetés a méhcsaládok fejlődésének serkentését, fejlődését segíti elő, nem pedig az élelempótlást. Ennek megfelelően a kis adagokban, de rendszeresen ismétlődő etetéssel lehet eredményt elérni. Fontos, hogy ne essünk túlzásba a mennyiséget illetően, mert nagy szükség van üres sejtekre is a peték számára.
Serkentéskor és általában etetéskor mindig célszerű az egész állománynak adni. A szirup beadása után néhány perccel örömrepülés kezdődik, és az esetlegesen kimaradó családok, észlelve a szomszédok örömrepülését, valamint a kiáramló szirup illatát, kutatásba kezdhetnek, ami rablásveszélyes helyzetet teremthet. Fontos még betartani az etetés időpontját, ami mindig csak a késő délutáni vagy az esti időszak lehet.
• Tálcás etetés: Tavasszal, amíg hűvös az idő, és a méhek is takarva vannak, a serkentő eleséget célszerű műanyag vagy fatálcában a keretek tetejére tenni. Általánosan elfogadott a meleg vízzel és kristálycukorral készített, 1 : 1 arányú szörp. Amikor tavasszal fontos még a fészek egységének és melegének megtartása, a legeredményesebb a keretek tetején való etetés. Ilyenkor a tálca legyen a takaróanyag alatt. Ekkor az etetőanyag is melegen van tartva, a méhek is könnyen, gyorsan hozzájutnak, és a fiasítás sem hűl ki. Jó serkentő hatást lehet elérni a naponta 2-3 deciliter vagy kétnaponta 3-5 deciliter szörp adagolásával.
