0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 21.

Amikor nincs összeesküvés, csak a szövés: ő kertünk leleményes károsítója

Az elmúlt évek felmelegedésének egyik nagy nyertese a sárga szövődarázs. Úgy tűnik, hogy eljött az ő ideje: szereti ugyanis a száraz meleg időt, a nyári hőséget.

Sok szó esik az innen-onnan behurcolt újabb és újabb károsítókról, ám az ember a szenzációk fényében hajlandó megfeledkezni arról, hogy néha ott is belebotlik egy-egy ellenségbe, ahol aztán végképp nem számítana ilyesmire.

Törpefenyő
Törpefenyő (Pinus mugo)

A rovarok is elszenvedői a klímaváltozásnak: miközben változik a környezet, melegszik a klíma, kétségbeesetten próbálnak túlélni. És van, akinek ez meglepően jól sikerül…

Az elmúlt évek felmelegedésének egyik nagy nyertese a sárga szövődarázs, amely a szépen csengő Acantholyda hieroglyphica néven ismert a tudományos körökben.

Magának való, békés kis lény, amely évszázadokon keresztül visszafogottan rágcsálta a fenyőket.

Úgy tűnik mostanában, hogy eljött az ő ideje: szereti a száraz meleg időt, a nyári hőséget. Olyannyira, hogy haza se akar menni, csak marad, marad, marad… mert egyre jobban érzi magát. Mi kell még ehhez? Fenyő. Ez eddig alig-alig volt itt, de a lelkes kertészek elkezdték ültetni a kedvenc csemegéjét, a törpefenyőt, és mára szinte minden valamirevaló házikertben ott díszlik belőle egy-egy példány.

És így néz ki az egyenlet: száraz, meleg nyár + törpefenyő = sárga szövődarázs.
sárga szövődarázs
A sárga szövődarázs kifejlett egyede kedvenc tápnövényén, a törpefenyőn

Keressünk hozzá megoldóképletet is: járjuk körül ezt a kis leleményes rovart! Nem lesz nehéz dolgunk, mert viszonylag kicsi. Még a kifejlett rovar sem éri el a 2 cm-t. A színét a neve alapján sem ördöngösség kikövetkeztetni, bár igaz, ami igaz: nem a klasszikus citromsárga, inkább a mostanában divatos mustársárgában, sőt rozsdavörösben pompázik, némi csillogó fekete beütéssel.

károsított fiatal hajtás
Rágcsálékkal és ürülékkel bevont, károsított fiatal hajtás: se díszítőérték, se lombfelület, se rügyek a jövő évre…

A nőstények a tavasz végén, nyár elején, májusban–júniusban jelennek meg a fenyők környékén. Szeretik a napsütötte, kellemesen felmelegedett csúcshajtásokon kelletni magukat, és persze nem szúrják őket a tűlevelek.

A megtermékenyített nőstények a törpefenyő (Pinus mugo), illetve a szakirodalom szerint néha a fekete fenyő (Pinus nigra) hajtáscsúcsaira, a fiatal gyertyákra teszik le tojásaikat.

Az utóbbi időben szinte kizárólagosan csak a törpefenyőt fertőzik.

Egy-egy hajtásra csak egyetlen tojást tesznek le. A kikelő kis lárva pedig a fenyőtűket rágicsálja. A ragadozók elől megpróbál elrejtőzni, álcázza magát úgy, hogy a lerágott fenyőtűkből, illetve az ürülékéből körkörös védelmet épít ki, keskeny, barnás hengereket formáz a lerágott hajtás tengelye köré, ami hasonlít egy frissen kifakadó fenyőhajtás kezdeményéhez. Ő maga pedig elrejtőzik, a szövedéke teljesen körbeveszi. Zöldes színe jól beleolvad a környezetébe, így egyedül is jó esélye van a túlélésre.

A nyár derekára hernyónk már annyit evett, hogy szép nagyra nőtt: akár 2,5 cm hosszú is lehet.

Ilyenkor megunja a családi fészek melegét és biztonságát, ezért elindul világot látni. A nyár végén, augusztus környékén a hernyó a talajba húzódik, és a következő év tavaszán ott bebábozódik.

Mikor a globális felmelegedés első komolyabb hőhulláma megcsiklandozza, életre kel, előbújik a talajból, hogy teljesítse a genetika rárótt parancsát.

A kör bezárul, illetve, igény szerint újból elkezdődik.

lárva összeszőtt búvóhelye
A lárva összeszőtt búvóhelye: az ürülékcsomók és a szövedék belsejében kuksolva táplálkozik néhány hétig

Ez a faj kifejezetten nyertese a felmelegedésnek, de szerencsére tömeges felszaporodásra nem hajlamos. Egy-egy tojás egy-egy hajtáson még nem a világ vége. Ráadásul az álcázást bármelyik kertész észreveszi, főleg, mivel lárvái zömében a törpefenyőn, tehát szemmagasság alatt fejlődnek. A jó gazda hamar meglátja, ha nem stimmel valami a növényeivel.

Ahogy megjelennek a friss hajtások tövénél az első rágcsálék- és ürülékcsomók, azonnal vegyük elő a rosszabbik énünket, és kegyetlenül csapjunk le.

A fertőzött hajtáscsúcsokat vágjuk le, majd semmisítsük meg. Például rá lehet lépni, el lehet égetni, szét lehet nyomni.

Mert bárhogy is alakul egy szövődarázs élete, az idő nekünk dolgozik. Végül is a fajok 98 százaléka kihalt az evolúció során. Hátha egyszer a sárga szövődarázs is eltűnik majd. Most persze nyerésre áll, és azt hiszi, hogy ő győz. Csak győzzük kivárni!

Fotók: Wikimedia commons, Kaszab László

Ez is érdekelheti:

Az élő fába is belekötnek a szúvak

Nincs helye az erdőben

Forrás: Kertbarát Magazin

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: