Indiában a keselyűk kulcsfontosságú fajnak számítanak. Bár nem túl népszerű állatok, a leghatékonyabb tetem-eltakarítóként megakadályozzák a betegségek terjedését. Az 1990-es években azonban a kihalás szélére kerültek. Ezzel egyrészt nőtt az oszló tetemek mennyisége, másrészt azoknak a dögevőknek a populációja is megugrott, melyek betegségeket terjesztenek. 2000 és 2005 között emiatt félmillió ember halt meg. Egy tanulmány számszerűsítette az egészségügyi krízist:
És hogy mi vezetett az oly hasznos dögevő madarak eltűnéséhez? 1994-ben a gazdák diklofenákot kezdtek adni a haszonállatoknak, mely gyulladás- és fájdalomcsökkentő. Azonban a keselyűk számára ez a gyógyszer mérgező volt, tönkretette a veséjüket. Egy évtized alatt gyakorlatilag összeomlott az indiai keselyűk állománya: 50 millió egyedről pár százra csökkent az egyedszámuk.
Anant Sudarshan, a tanulmány egyik szerzője tinédzserként első kézből tapasztalta a keselyűpopuláció összeomlásának hatásait. A Warwick Egyetem környezetvédelmi közgazdásza a Science-nek nyilatkozva elmondta: az elhullott szarvasmarhák tetemei felhalmozódtak a bőrcserző üzemek környékén, és a földek gyakorlatilag dögkútként működtek. Itt aztán elszaporodtak az elvadult kutyák és patkányok, melyek számos betegséget terjesztettek. Az indiai kormány az elhullott állatok eltüntetésére előírta a bőrcserzőknek, hogy kémiai úton tüntessék el a maradványokat. Ezzel azonban toxikus anyagok kerültek azokba a víztestekbe, melyeket az emberek használtak.
Tényleg összefügg a keselyűk eltűnése a halálozások számával?
Sudarshan és kollégái a keselyűk egykori élőhelyeinek térképét összefésülte az indiai közigazgatási területekkel hogy kiderüljön, milyen hatással volt az emberekre a keselyűk eltűnése. A kutatók több mint 600 kerület egészségügyi jelentéseit nézte át, mely adatokat a vízminőséggel, időjárással és a kórházak számával korrigáltak.
1994 előtt a vizsgált körzetekben az emberi halálozási arányok 1000 lakosra vetítve átlagosan 0,9 százalék körül mozogtak. Ez egy olyan alapérték, amely figyelembe vette, hogy egy adott körzetben sok volt-e a keselyű.
Eközben azokban a kerületekben, ahol korábban sem voltak keselyűk, ez az érték megmaradt stabilan 0,9 százalékon.
Hogy kiszámolják a gazdasági károkat, a csoport korábbi kutatásokra támaszkodott. Ezek kiszámították, hogy az indiai társadalom nagyjából 665 000 dollárt (kb. 238 millió forint) hajlandó költeni egy emberélet megmentésére. Ez alapján a keselyű populáció elvesztése 69,4 milliárd dollárba (körülbelül 25 billió forint) került 2000 és 2005 között.
Intő jel lehet a jövőre nézve
A számok önmagukban nem meglepőek, mondta Andrea Santangeli, a Mediterrán Tanulmányok Intézetének természetvédelmi kutatója, aki nem vett részt a mostani tanulmányban. Ő és mások már évtizedek óta kongatják a vészharangot a biológiai sokféleség csökkenése miatt. De az új, drámai statisztikák segíthetnek meggyőzni a törvényhozókat, hogy cselekedjenek – mondja.
Az új tanulmányban részletezett „természetes kísérlet” más fajokra is alkalmazható, mondja Marshall Burke, a Stanford Egyetem környezetvédelmi közgazdásza, aki szintén nem vett részt a munkában. Szerinte az ilyen módszerek arra ösztönözhetik a környezetvédelmi közgazdászokat, hogy más, az emberi egészségre ismert hatással bíró fajokkal is foglalkozzanak.
Az indiai kormány 2006-ban betiltotta a diklofenák használatát, de Sudarshan és a többi kutató szerint nem valószínű, hogy a keselyűpopuláció felépül. Szerinte ezért még fontosabb, hogy foglalkozzunk a fajok kipusztulásának megakadályozásával, mielőtt kezelhetetlenné válik a helyzet. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egy olyan fajra kell nagyobb figyelmet fordítani, mint a nem túl népszerű keselyűk.
Ez is érdekelheti: