A nyugati mézelőméh (Apis mellifera L.) beporzóként vitathatatlanul a leghasznosabb az összes rovar közül a mezőgazdasági termények és vadon élő növények számára. Beporzó tevékenységével hozzájárul az emberi élelem és állati takarmány termeléséhez, sőt tulajdonképpen az ökoszisztémák fenntartásához. méhek

A méhészek számára fájdalmasan ismerős fogalom a kaptárelnéptelenedés-szindróma (honey bee depopulation syndrome, HBDS) vagy a magyar szakirodalomban gyakrabban használt méhcsalád-összeomlás (colony collapse disorder, CCD) jelensége.

Az anya, a fiatal méhek, a fiasítás, a méz és a virágpor megmarad. Ezt a rendellenességet az európai házi méh (A. mellifera) esetében írták le, a CCD megnevezést pedig 2006-ban használták először, amikor drámaian megnőtt a méhcsaládok összeomlásának aránya Észak-Amerikában. Ezután hasonló jelenségről számoltak be sok európai országban is: Belgium, Franciaország, Hollandia, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, később Svájc és Németország váltak érintetté. Egyes helyeken, például Észak-Írországban a jelentések 50 százalékot meghaladó méhállomány-pusztulásról szóltak.

A méhcsalád-összeomlási rendellenesség (CCD) világszerte érintette a méheket az elmúlt évtizedekben. Ez a rendellenesség az A. mellifera pusztulásának egyik fő oka, és vélhetően környezeti, szociális és egészségügyi körülmények okozzák.

A V. destructor a mézelőméhek legfontosabb kártevője. Világszerte elterjedt, és hatással lehet az A. mellifera különböző fejlődési szakaszaira. Ezen túlmenően, ez az atka számos méhvírus fő terjesztőjének számít. Leggyakoribb Varroa-terjesztette vírusok: a szárny­torzulást okozó vírus (deformed wing virus, DWV), a heveny méhbénulás vírusa (acute bee paralysis virus, ABPV), a kasmíri méhbénulás vírusa (Kashmir bee virus, KBV), az idült méhbénulás vírusa (chronic bee paralysis virus, CBPV) és az izraeli heveny méhbénulás vírusa (Israeli acute paralysis virus, IAPV).

Az A. mellifera másik jelentős kórokozója a Nosema ceranae. Ezek a mikrosporidiumok behatolnak a méhek bélhámsejtjeibe, befolyásolva a méhcsaládok termelékenységét és élettartamát, a méhek biokémiáját, a virágporgyűjtést és a méhek egyéb viselkedését.

A megfelelő és kiegyensúlyozott táplálkozás egész évben elengedhetetlen az immunrendszer hatékony működéséhez, továbbá fokozza a méhcsaládok ellenálló képességét az említett kórokozókkal szemben.

Ahogyan egy korábbi lapszámban már írtuk, bizonyos aminosavak és lipidek kulcsfontosságúak a méhek normál élettani működéséhez. A virágpor a méhek fehérje-, aminosav- és lipidforrása, a nektárból és gyantákból származó táplálóanyagok mellett. A virágpor nélkülözhetetlen a méhek élettani fejlődéséhez, és csökkenti a kórokozókkal és növényvédő szerekkel szembeni érzékenységüket. A megfelelő fehérjetartalom tehát elengedhetetlen a mézelőméhek számára, mert az immunrendszer fenntartása „költséges”, a fehérjekiegészítés pedig csökkentheti az élőlények betegségre való fogékonyságát, miközben fokozza a méhek termelékenységét, a méhészek számára fontos, elsődleges terméküket illetően. A virágpor az A. mellifera fő fehérjeforrása, és az egyik legfontosabb táplálékforrás a méhcsaládok megfelelő fejlődéséhez és működéséhez.

A vizsgálat során öt méhészetből 20 Layen kaptárt választottak ki, és véletlenszerűen osztottak szét két (egyenként 10 méhcsaládból álló) kísérleti csoportra. Az 1. csoport fehérjekiegészítést kapott, a 2. csoport kontrollcsoportként szerepelt a kísérletben. A vizsgálatba vett méhcsaládok termelő méhészetekből származtak, így néhány adat, például az anyák életkora nem ismert, mert nem mindegyiket jelölték meg.