Szerzők: Móricz Sándor
Hoffmann Flóra
Nem véletlen a címválasztás, ám a nagy kaland nem a látogatás alkalmával kezdődött. Történt ugyanis, hogy egy tavalyi novemberi beszélgetésünk alkalmával Flóra (Hoffmann Flóra, a gödöllői ÁT szakkollégium elnöke) azt mesélte, mennyire el szeretnének menni a Horhos-Völgyi Ökobirtokra tanulmányút jelleggel, de sehol nem találnak hozzájuk kontaktot, ismeretlenül meg mégis milyen már rájuk írni… Kisvártatva jött a felismerés, de hát én ismerem Őket! Hiszen Gulyás Annával, a birtok gazdasszonyával régre nyúló az ismeretségünk, egy gimnáziumba jártunk Kunszentmiklósra. Kis idő elteltével össze is kötöttem a lányokat, hogy el tudják kezdeni a tanulmányút megszervezését.
Kora reggel álmosan, de izgatottan indultunk el Gödöllőről a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Állattenyésztési Szakkollégiumának tagjaival Tardonára. Vegyes csapat gyűlt össze a kirándulásra, hiszen volt köztünk állattenyésztő, természetvédelmi és vadgazda mérnök hallgató, valamint környezetgazdálkodási és osztatlan képzésben tanuló agrármérnök is.
A tóban békák, míg a fákon különféle énekesmadarak adtak koncertet az ideérkezőknek. Vendéglátóink friss pogácsával fogadtak minket, gyors bemutatkozás után bele is vágtunk a szakmai részletekbe.
Anna férje, Kaczkó Dániel röviden ismertette a birtok történetét, elmesélte az elhatározás pillanatát, és hogy hogyan indultak el azon az úton, ahol jelenleg tartanak. Inspiráló volt, ahogy a céljaikról és az esetleges kudarcaikról meséltek. Jó volt látni, hogy a felmerülő problémák nem eltántorítják, hanem megoldások keresésére ösztönzik őket. A folyamatos tapasztalati tanulás mellett képezik is magukat szakemberek és szakirodalmak által. Tényleg nem azok a gazdálkodók, akik mindent jobban tudnak, hanem ha kell, nem restek segítséget kérni a náluk tapasztaltabbaktól – így született az együttműködésük is Dr. Szentes Szilárd okleveles agrármérnökkel, aki a gyepek fejlesztésében segíti a gazdálkodókat, illetve Ézsöl Tiborral, a Bükki Nemzeti Park munkatársával.
Bemutatták az állataikat is, akiknek négylábú tagjai a látogatásunk alkalmával még a legelőkertben voltak. Megnéztük a magyar merinó juhokat, melyeket tavaly óta dorper kossal űzetnek, így gyönyörű fekete-fehér foltos bárányokkal is találkozhattunk. A legelő másik felébe sétálva pedig megismerkedtünk a kárpáti borzderes tehenekkel és borjaikkal, valamint Bütyökkel, a bikával is.
Megnéztük a baromfiállományt is, ahol több különböző fajjal és fajtával ismerkedtünk meg úgy is, hogy ekkor még nem kezdték el a baromfinevelést. Megnéztük a Joel Salatin-féle vándorólakat, amikkel szezonban legeltetik a csirkéket.
