A ló azon kevés emlősök egyike, amely hasonlóan az emberhez, képes izzadni, ennek elpárolgása pedig hőelvonással jár, ami hűti a testét. A kutyáknak és a macskáknak csak a talpaikon vannak izzadságmirigyeik, így azzal nem képesek a testüket hatékonyan hűteni. Helyette a macskák a bundájukat nyalogatják, ami nemcsak tisztálkodást jelent, hanem ezzel hűsítik is magukat. Hasonlóan érdekes módszert alkalmaznak a kenguruk, például a társállatként egyre kedveltebb Bennett-kenguruk is, melyek szintén a nyálukkal hűtik magukat. Főleg a vérerekben gazdag mellső lábukat nyalogatják, így az onnan elpárolgó nyál hatékonyan hűti az ott áramló vért, ami testük minden pontjára eljut. állatok
Egyes madarak is képesek lihegni, például a baglyok és a sirályok: amikor nyitott csőrrel állnak, akkor a torkukban lévő membránokat mozgatják a hűtés érdekében.
A gólyák nagy melegben nem a legelegánsabb módját választják testük hűtésének, a lábukra ürítenek, és az onnan lefolyó és párolgó vizelet és széklet hűti őket.
A tyúkokat is gyakran látni melegben lövésre készülő cowboy-beállásban, ilyenkor szárnyaikat eltartják a testüktől, így ott utat engednek a légmozgásnak, emellett rájuk is jellemző, hogy nyitott csőrrel hűtik magukat.
A víziszárnyasoknak egyszerűbb a dolguk, ha melegük van, bemennek a vízbe, de forró napokon sok más madár is előszeretettel fürdik, ezért nagy melegben a galamboknak és a díszmadaraknak is érdemes fürdető tálat betenni a röpdéjükbe.
Érdekes megoldások a hőszabályozásra
A vakondok mélyebben közlekednek a föld alatt nyáron, mint hűvösebb időszakokban, de szinte minden állatnak megvan az egyedi módszere a nyári hőmérséklet-problémákra.
A téli hideg és táplálékhiány miatt sok állat alszik téli álmot, ám ennek létezik egy nyári megfelelője is, az esztiváció. A téli álom nyári változatát egyes szárazföldi teknősök előszeretettel alkalmazzák, ekkor a nagy melegben beássák magukat a sárba, és lassult testfunkciókkal várják a kellemesebb időszakot.
Az elefántok mellett sok más állaton megfigyelhető, hogy fejméretéhez képest nagyok a fülei. Egy tipikus zsákmányállatnak, például a nyúlnak életbevágóan hasznos tud lenni, ha meghallja a veszélyt és annak irányát is jól betájolja. E funkció mellett a nyulak, kenguruk és elefántok, sőt sok más emlősállat nagy füle a hőháztartásban is jelentős szerepet játszik. A fül vérerekkel sűrűn behálózott, és ezeknek az ereknek a kitágításával vagy összehúzásával is tudják testhőmérsékletüket szabályozni.
A vaddisznók dagonyázása egy erdei pocsolyában multifunkciós elfoglaltság. Hűti a testet, a sárréteg véd a napégéstől és a vérszívó rovarokat is távol tartja.
A tevék sokáig kibírják víz nélkül, aztán egy alapos „feltankoláskor” akár 120 litert is képesek meginni. A testhőmérsékletüket 34–42 ºC között képesek változtatni. A térdükön a bőrük annyira vastag, hogy a forró homokban is gond nélkül letérdelnek. Ezek mellett igazi kuriózum a szivacsos orrcsontjuk, mely kilégzés közben felszívja a nedvességet, tehát az általuk kilélegzett levegő alig tartalmaz vízpárát.
De a parányok is ötletesek. A termeszek várukat labirintusszerűen alakítják ki, az abban kialakított légjáratok egyfajta légkondicionálóként is működnek. Az állatok szőrözöttsége nem csak melegítheti a testet. A szaharai ezüsthangyákat borító háromszögletű szőrszálak sűrű szövedéke ezüstös fényű, mely visszaveri a fénysugarakat, ugyanakkor a szőrzet szerkezete elvezeti a hőt a hangya testéről. Egy kutatás szerint e hangyáknak a testhőmérséklete 12 ºC-kal emelkedik, ha a szőrt eltávolítják a testükről.
