Amit még nagyon fontosnak tart a küllem mellett, az a viselkedés. A wallisi nem lehet agresszív! Megfelelő nevelés mellett az állatok nyugodtak, érdeklődőek, az ember felé nyitottak. Az agresszivitást szigorúan kell megítélni, a kosoknál is. Szerencsére Hédi megfigyelése szerint megfelelő gondoskodás, szocializálás mellett nem alakul ki negatív viselkedés. A barátságos attitűd a ház körüli hobbitartás estén is nyilvánvaló előny.
A wallisi aszezonálisan ivarzik, vagyis az év folyamán bármikor, és iker- vagy többes ikerellésre képes fajta. Ezt a tulajdonságát anyai árutermelő vonalakban szokták használni. Hobbitartás esetén viszont a többes ellés nem okvetlenül előny. Míg az egyes, illetve ikerbárányokat az anya maga is fel tudja nevelni, a hármas vagy még több bárányt adó ellésnél segítségre lehet szükség, mind az ellés, mind a báránynevelés során. Ha ehhez hozzávesszük, hogy teljes testén gyapjas, amit évente többször is nyírni kell (akár háromszor is), és még frissen nyírva sem tudja a hőt könnyen leadni, akkor látható, hogy a „kiteszem a legelőre, aztán néha ránézek” tartás nem járható út.
Hédiéknél az állomány az egyhektáros tanyán kialakított legelőkertekben él. Van egy kertes legelőrész, amit most jelenleg elkerítettek, mert a túlértett hullott gyümölcs veszélyes lehet számukra, illetve van egy kisebb, pár száz négyzetméteres terület, amit szintén legelőként is használnak, de ez karantén terület új állatok behozatala esetén, illetve a pároztatás is itt zajlik. Van még két 3000 négyzetméteres legelőkert lekerítve, úgyhogy van bőven helyük az állatoknak. A 12×6 méteres istállót is direkte a juhoknak építették, amiben az egyik rész a szénatárolásra van kialakítva. Az állatoknak fenntartott belső rész is két részre van osztva, az egyik egy ellető rész, ahol három anyának van fogadtató boksz kialakítva.
Nyáron napközben bent vannak, két nagy ventilátor megy, hogy segítsen hűvösen tartani. Legelni kora reggel vagy este mennek ki. Télen viszont szinte be sem mennek, kint fekszenek a havon. Jó minőségű széna mindig van előttük, nyáron is, mivel nem okvetlenül legelnek annyit, amire szükségük van a kevés kint tartózkodás miatt. Kiegészítő takarmányt is kapnak, a bárányok báránytápot, az anyák almaecettel kevert búzakorpa-árpa-táp keveréket, fejenként 25-30 dekát (ellési és szoptatási időszakban ez jóval magasabb mennyiség), a kosok pedig egy marékkal, csak hogy ne érezzék magukat kirekesztve. Vitamin- és ásványianyag-készítmény pedig ad libitum van előttük. Látható, hogy teljesen más ez a hobbitípusú tartás, mint a megszokott. De a wallisi igényli is és meg is hálálja. Ami fontos még, a rendszeres, jó időben végrehajtott féreghajtás. A kis létszám megengedi, hogy rendszeresen minden állat bélsarából mintát vigyenek bevizsgálásra, és így időben kezelhető az esetlegesen fellépő fertőzés. Hédi szerint nagyban megkönnyíti a paraziták féken tartását, ha nagy tisztaságot tartanak a juhok körül. Természetesen egy nagy létszámú állománynál ez nehezen kivitelezhető, de náluk naponta takarítják az istállót, sőt, szükség szerint a legelőt is. Ezzel a módszerrel, plusz a rovarirtó szer rendszeres kipermetezésével az istálló falára és a juhokra, a légy-, illetve a szúnyoginvázió is visszafogható.
Komolyabb probléma esetén (pl. nehéz ellés) sajnos van, hogy nem sikeres a beavatkozás. Ez pedig egy kicsi, értékes állatokból álló állománynál bizony érzékeny veszteség, és lelkileg is megviseli őket.
A kis állománynagyság miatt Hédiéknél nem születik sok bárány, náluk várólista van, előjegyzésre lehet bárányhoz jutni. De még így is figyel arra, hogy akkor fedeztessen, ha már látható, hogy minden báránynak lesz jó gazdája. Tenyésztők, hobbitartók viszik a növendék bárányokat 4-8 hónapos korban. A svájci import fedezőkosa nagy vonzerő a minőségi bárányokat keresők körében.
A tőlük származó állatokat utánkövetik, szükség esetén segítenek, tanácsot adnak, ha pedig valamiért a tulajdonos kénytelen megválni kedvencétől, segítenek az elhelyezésben, vagy visszaveszik magukhoz a juhot.
Kiállításra nem járnak, mivel ezek a nagy rendezvények hazánkban főként nyáron vannak, nagy melegben, amit ugye a wallisi nem tolerál. Illetve Hédi félti is az állatait a többnapos rendezvény törődésétől. Szerinte egy célzottan csak juhoknak rendezett, maximum kétnapos esemény hűvösebb időjárásban lenne ideális. Ma itthon ez még utópia, esetleg, ha alakulna fajtaklub, ott lehetne ilyesmit megszervezni (akár más juhos fajtaklubokkal karöltve). Egy fajtaklub (vagy pár rokon fajtát felölelő klub) a tenyésztést is jól szolgálná, meg lehetne hívni erre a fajtára specializálódott bírókat, jobban látná a tenyésztő, hogy jó úton halad-e. Ma még egyelőre marad az a gyakorlat, hogy minden magát komolyan vevő tenyésztőnek egyben bírónak is kell lennie, aki a saját állományában igyekszik a legjobb egyedeket kiválogatni továbbtenyésztésre.
Fotók: Zsoldos Árpád
Ez is érdekelheti:
Új tájfajta: a kecskeméti sárgafejű juh
Magyar juhágazat: út a lejtmenetből a nemzetközi színvonalig?
