Annak kapcsán született a cikk, hogy a diófélék termesztőinek holland szövetsége már másodszor szervezett mogyorónapot. Ezúttal a délnyugat-hollandiai Rillandban (a belga határról nem messze, Antwerpen szomszédságában) biztosította a szakmai nap helyszínét egy olyan gazdálkodó, aki a közelmúltban telepített 28,5 hektár mogyorót – ezzel a legnagyobbnak számít az országban –, és további bővítést tervez.

ebből tudta fedezni az ültetvénytelepítés költségét, illetve pótolni a kieső bevételét arra a 4-5 évre, mire az ültetvény termőre fordul. Korábban a gazdálkodó szántóföldi növényeket termesztett és körteültetvényei vannak, utóbbit meg szándékozik tartani a mogyoró mellett is.

Bár kétségkívül ő lépte a legnagyobbat, koránt sincs egyedül: a szántóföld-tulajdonosok és tejelő tehenet tartó gazdálkodók közül is mind többen telepítenek héjasokat (diót, mogyorót) Hollandiában.

– részben ezen felbátorodva vágnak bele sorra az ültetvénytelepítésbe a gazdálkodók. A másik nagy ösztönző pedig, hogy a dió és a mogyoró kevésbé érzékeny a szélsőséges szárazságra, a túlzott nedvességre és a jégesőre – bár az optimális növekedés érdekében a fákat föld alatti csepegtető öntözéssel látják el.

A szántóföldön gazdálkodók és a gyümölcstermesztők mellett sok tejtermelő gazdaságban is ültettek héjas termésűeket az elmúlt években. Ezeken a gazdaságokban a diófák kettős célt szolgálnak:

Hollandiában a héjas termésű gyümölcsök összes ültetvénymérete 60 hektárról 160-ra nőtt 2015 és 2024 között, és az ezzel foglalkozó gazdaságok száma szintén 60-ról 160-ra emelkedett, számolt be róla a fruchthandel.de portál cikke.

Aszálytól és özönvizektől szenved a lengyel szabadföldi zöldségtermesztés

Zöldségek a konyhára: „tudjuk, hogy egészséges alapanyagokból készülnek az ételek”