Mesterséges öntözés
Azt látják, hogy a náluk megvalósított öntözést nem tekintheti bárki példának, mert a feltételeket nem biztos, hogy ugyanígy ki lehet alakítani. Petis Mihály több mint 3,5 évtizede keményen küzd azért, hogy a Bátor Trade-nél kialakítsák, létrehozzák az öntözést. Az egészet még a városi szennyvíz elvezetésénél és hasznosításánál kezdték el, majd úgy építették meg a saját vágóhídjukat és baromfifeldolgozójukat (kellő előrelátással!), hogy az alkalmas legyen a technológiai víz hasznosítására, ami egy biztos forrás. Ezt a technológiai vizet csatornákon vezetik át körülbelül 2 kilométeren keresztül, ahol a nádasok megszűrik és használhatóvá teszik a vizet.
Jelenleg is javában építik az öntözőrendszerüket. Ehhez pályázaton nyertek forrásokat, az öntözésre 70 százalékos állami támogatást adtak, a várható új kiírás 50 százalék alaptámogatást ad és 15 százalék többlet is jár azoknak, akik összefogásban valósítják meg mindezt. Szerencsére ez rájuk érvényes. Igaz ugyan, hogy a jelenleg futó 2 nagy pályázatuk meglehetősen szigorú feltételeket tartalmaz, a kivitelezésre még egy évet se adott. A bírálatot most kapták meg, a beruházást jövő júniusra át kell adni, mert a kiírás hatályát veszíti. Nem gond, mert nekik ehhez megvannak a feltételeik: jó vállalkozó csapat, profi hozzáállású külső vállalkozók garantálják, hogy határidőre elkészüljenek. Menet közben kisebb fajta meliorációt is végrehajtanak, nádasokat, ruderális pontokat számolnak fel.
Az viszont számukra előnyös, hogy az öntözőtelepek nagy többsége az állattartó telepek közvetlen közelében találhatók. Ha nem így volna, akkor az öntözés még a mostaninál is drágábbá válna, amit pedig már nem biztos, hogy fel szabad vállalni.
Az öntözési szándék már jóval korábban is létezett a Bátor Trade-nél. Viszont akkoriban nem voltak erre szóló pályázatok, pláne nem a jelenlegi kedvező feltételekkel. A mostani támogatást feltétlen pozitívnak tartja az elnök, az ilyesfajta vizekből való öntözést a kormányzati szervek most felkarolják. Ha nem használnák öntözésre ezt a „káros” vizet, akkor ez hasznosítatlanul távozna tőlük. Nagy előnye a nyírbátori öntözési rendszernek, hogy az öntözővíz egy meghatározott része, 70 százaléka a felhasználást követően visszajut az eredeti helyére, így ismételten hasznosíthatóvá válik. Fúrtak ők is 20 kutat, amiből összesen csupán pár száz ezer köbméter vizet tudtak kivenni, ma már ezeket is csak korlátozott mértékben használhatják. Az ilyen megoldásnak napjainkban kevés az esélye, éppen az úgynevezett nem káros víztestek megőrzése okán, az ilyen víztestre már pályázni sem lehet.
Tíz tonna szemes kukorica
Öntözést a szenázs és szilázs alapanyagán kívül más növények is kapnak. Ilyen például a lucerna, amiből 300 hektárt évről-évre termesztenek és ennél nagyon kedvezőek a kelesztőöntözéses tapasztalatok. Ha a lucerna rendesen ki tud kelni és gyökeret ereszt, utána már biztonságos növénynek számít. Jó lenne ezt is intenzíven öntözni, sajnos nem jut rá elegendő víz.
Leállt a lucerna növekedése, s míg más években 4 növedéket szoktak az új vetésűeknél betakarítani, idén csak 2-3-szor kaszáltak. Hasonló helyzet alakult ki a fűnél, de azt sem tudták úgy megöntözni, hogy a nyári kánikulában valamennyit teremjen. Ebből is csak 2-3 kaszálást lehetett megvalósítani, ha szerencséjük lesz, az őszi csapadék hatására még összejöhet egy újabb kaszálás.
A szenázs alapanyagának előállítása évente 500-600 hektárt foglal el, ugyanazon a felületen a szükséges silókukoricát is elő tudják állítani. Ez afféle megkétszerezését jelenti a termőterületnek, anélkül, hogy akár 1 négyzetméterrel többet művelnének. Amellett az öntözés hozománya az is, hogy ehhez hasonló nagyságú területen kelesztőöntözéssel más növényeknél átlagos terméseket tudnak elérni. Ezek a feltételek az ő számukra is újdonságot hordoznak, úgy tartják, még nekik is van mit tanulniuk. Tapasztalat ebből az évből, hogy ahol intenzíven öntöztek, ott a homokon is megtermett a 10 tonna szemes kukorica hektáronként, ami silókukoricaként 35-40 tonnát tett ki átlagosan. A szenázsnál azt tapasztalták, hogy ebben az évben a növény az öntözetlenhez képest kétszeres termést adott úgy, hogy a minősége, a beltartalma, a zsengesége összehasonlíthatatlanul jobb lett. Nagyobb a nyersfehérje- és főként több az emészthető rosttartalma, ami a tejelőtehenészetnél primer érdek.
Foglalkoznak azzal is, hogy termeljenek-e csemegekukoricát vagy szóját. A szójával már korábban kísérleteztek, elegendő víz nélkül az esélytelen. A gazdaság szójaigénye elég nagy, a full fat szóját képesek megcsinálni. Ezzel a növénnyel egyébként a növényi fehérjeprogram miatt foglalkoznak, ám a takarmánykeverékben történő hasznosítást egyelőre csak vizsgálják. A csemegekukoricán azért gondolkodnak, mert a környékükön elég sok és komoly feldolgozó üzem működik, az alapanyagra igény is mutatkozik, viszont a lehetőséget az dönti el, mennyi öntözővizet tudnak összegyűjteni ennek a növénynek.
Biztos megtérülés
A vízkivételi engedélyük arra szól, hogy a víz biztonsági szintjét meg kell tartani, kivenni csak a többletet szabad. Nyírbátorban az öntözésfejlesztésnek jelenleg határt szab a biztonságosan elérhető víz mennyisége, ezért egyelőre – más okok miatt is – náluk az 1000 hektáros öntözés a felső határ. Ami az 1800 hektárhoz viszonyítva igen szép, mondhatni irigylésre méltó arány, ez a szántójuknak majdnem a 60 százalékát teszi ki. Sajnos, országos átlagban csak valamivel több mint 1 százalékra érvényes ez a megállapítás. Ami most nagy lehetőség, a kedvező pályázati feltétel, az nekik ajándék és biztonságot ad. Erre a gazdaságban egy állandóságot lehet összeállítani, például a termelésben, a vetésszerkezetben. Azzal a tejtermelési eredménnyel, amit a Bátor Trade-nél felmutatnak (12 ezer liter tej tehenenként), annak az eredményéből még ez a drága öntözési beruházás is megtérül. Igaz, nem 5 év alatt, legalább 15-20 év, amíg ezt elérik.
De a megtérülés így legalább biztos.
