Az agrárélelmezési rendszerek megújítása
A sokféleség csökkenése egyike a számos kihívásnak, ami az agrárélelmezési rendszereken keresztül közelíthető meg. Hogy az étel mennyiségén és elérhetőségén túl a változatosság és a beltartalom is adott legyen, meg kell újítani az agrárélelmezési rendszereket, hogy azok hatékonyabbá, befogadóbbá, ellenállóbbá és fenntarthatóbbá váljanak. Ez az élelmiszertermelés, -elosztás és -fogyasztás módjának átalakítását jelenti.
Az agrárélelmezési rendszerek sokféleségének növeléséhez a biodiverzitást támogató és újrateremtő szakpolitikák kellenek. Ehhez vissza kell hozni a tradicionális haszonállatokat és növényfajtákat, továbbá fenntarthatóbbá kell tenni a termelést az agrárium egészében. A magánszektor is szerepet játszik az egészségtelen ételek visszaszorításában és a változatosabb, táplálóbb és biztonságos élelmiszerek elérhetővé tételében.
A sokféleség jelenti még a lehetőséget a termelési opciók közötti választásra. Ehhez szükséges a termőföldhöz és a természeti erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférés.
Garantálni a hozzáférést a humanitárius segítséghez
Az élelmezési krízisekről szóló legfrissebb globális jelentés szerint a tartósan éhezők száma tavaly meghaladta a 280 milliót, és az ezt előidéző válságok – konfliktusok, időjárási szélsőségek, gazdasági sokkok – közül sok még most is tart. A konfliktusok nem csupán az emberek biztonságát fenyegetik, de az élelmiszer-termelésre használt mezőgazdasági területeket is, kényszerű elvándorlást vagy épp az élelmezési helyzet romlását előidézve.
A segítség lehet élelmiszer, pénzügyi vagy sürgősségi mezőgazdasági támogatás az élelmiszer-termelés fenntartásához és újrakezdéséhez, sürgősségi asszisztencia a haszonállatok védelmében és más megoldások, ami a válság sújtotta lakosság élelmezésén gyorsan javít. A kulcsfontosságú segélyhez való hozzájutás biztosításához a támogatás anyagi oldalának időszerű előteremtése is szükséges.
Az élelmezésbiztonság és a táplálkozás – vagyis az élelemhez való jog megvalósítása – megkívánja a jó kormányzást és a békét. A béke azonban nem lehetséges, ha emberek éheznek. Ezért a kormányoknak és a nemzetközi közösségnek transzformatív megközelítést kell alkalmazniuk, ami ötvözi a sürgősségi beavatkozást a hosszú távú krízisprevenciós, béketeremtő és fejlesztési lépésekkel, hogy ezáltal az emberek élete és megélhetése ellenállóbbá váljon a jövőbeni kihívásokkal szemben.
