Szudánban, ahol 25,6 millió ember, vagyis a lakosság több mint fele tartósan éhezik (köztük 755 000 katasztrofális helyzetű emberrel), a FAO sürgősségi vetőmag-szállítmányai révén a kistermelők a konfliktus ellenére is tudnak alapvető gabonaféléket és zöldségeket termelni. A növénytermesztő csomagok fedezik egy ötfős család éves cirok- és kölesigényét, akik a fölösleg értékesítéséből még jövedelemhez is jutnak. Ezen felül a FAO állatorvosi segítséget és takarmányt is ad a haszonállatok életben maradása érdekében.
A Gázai övezetet 2024 júniusában az éhínség fenyegette: a lakosság 95 százalékának élelmezési helyzete rossz volt az elhúzódó konfliktus és a humanitárius segítség akadályoztatása miatt. A FAO közel 365 tonna takarmányt biztosított 2900 állattartó családnak és még 1500 tonnát tervez szétosztani év végéig. A haszonállatok révén az emberek tejhez, tojáshoz és húshoz juthatnak. A FAO a haszonállat-betegségek terjedését is igyekszik megakadályozni menedék és oltóanyag révén, illetve, ahol a körülmények engedik, az elpusztult állatok pótlásával. (Forrás: FAO)
Október 16-a a kenyér világnapja is
Már apró korunkban tudtuk, hogy aki a legközelebbi, az a kenyerespajtás. Tudtuk azt is, hogy a kölcsönkenyér visszajár.
Cukrosan volt a legjobb, vagy zsírosan egy almával, amit a nagyszünetben ki lehetett vinni az udvarra. Amikor felnőttünk, mi is kenyérkeresők lettünk, nem csak a pocsékolói. S mindünknek más lett a kenyere. Ha sokszor kenyértörésre is került a sor, azt hamar megtanultuk, hogy ha megdobnak kővel… Volt és lesz is, hogy valami úgy kell, mint egy falat kenyér. S ha meglesz, kell majd másik is mellé, hadd álljon, nem kér kenyeret. Ma pedig csak nézünk, és egyre többször tapasztaljuk, hogy vakarcs akar túltenni a kenyéren…
A kenyér érték
Október 16-a a kenyér világnapja. Bár a Pékek Világszövetsége nyilvánította világnappá 2001-ben, azzal már nem csupán az a cél, hogy felhívják a nagyközönség figyelmét erre az alapvető élelmezési termékre, illetve a pékek áldozatos munkájára. Mára a kenyér jelentőségéről nagyobb körben is megemlékezünk ezen a napon az óvodás rendezvényektől a nagyobb közösséget megszólító karitatív programokig.
Amikor az újasszonyt a házhoz vitték, nem mindenhol süthette ő a családnak, mert azt egy héten egyszer sütötték közösen, vagy csak a család idősebb nőtagjai. Vidékenként másképp, de jellemzően hajnalban dagasztottak be, amikor a háznép aludt még. Volt ennek egy spirituális oldala, az alkotás öröme mellett az imák sorától a babonás eljárásokig mindenkinek megvoltak a saját szokásai és praktikái, amit eltanult valamikor, és tovább is adott majd, ha volt kinek.
És ki ne hallott volna arról, hogy a kenyeret nem szabad eldobni? Az öregek az ünnepi asztal terítőjéről a morzsákat is összeseperték, mert úgy tartották, hogy annak gyógyító ereje válik idővel. Számtalanszor próbálták gyógyító célokra a kenyérmosó vizet vagy a kenyérhéjjal való bedörzsölést, de a kenyér jó volt a tűzvész és a vihar ellen is. Hittek benne.
A kenyér élet
Magyar területen a XIII–XIV. század előtt nem volt elterjedt a kenyérsütés. Addig különféle lepényeket készíthettek, szokás volt a különböző magvakból főzött kásákat megsütni kelesztés nélkül, vagy egyszerűen szétlapítva megszárítani a napon. Csak később terjedt el a kovászos kenyér készítésének hagyománya.
Csakhamar elterjedt, s kétszáz éven belül már alapvető élelmiszernek számított, a természetbeli juttatásban nem ritkán különböző minőségű kenyér járt, kinek-kinek rangja vagy tisztsége szerint.
A mindennapok foszlós kenyere, az ünnepi asztalok pászkája vagy kalácsa ma is meghatározó szerepet játszik életünkben. A háznál sütött kenyérnél nincs is jobb, aki kóstolt 3-6 kilós óriásit, mindig emlegeti. Ma újraéled a kenyérsütés hagyománya odahaza, s a modern körülmények között is tudunk mesterművet alkotni. Ízesítjük, recepteket cserélünk, magvakkal szórjuk, új hagyományokat teremtünk. Az idősebbek meg legfeljebb viccelődnek a „sokadik” gyerek születésénél, hogy az már a vakaró.
Zékány Krisztina
a Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont tudományos főmunkatársa
forrás: Magyarságkutató Intézet
