nyugati dióburok-fúrólégy Szerző: Oláh Richárd

A Kertészet és Szőlészet 40. lapszámában röviden összefoglaltuk a Nagyaron rendezett diótermesztési tanácskozáson elhangzott technológiai és növényvédelmi előadást. Utóbbi egy 2019-es kísérlet eredményeit mutatta be, most ezt a részletes anyagot adjuk közre.

A nyugati dióburok-fúrólégy (Rha­goletis completa) imágóit júliustól októberig figyelhetjük meg. A megtermékenyített nőstények a tojásaikat a dió termésének zöld burkába süllyesztik, amelyen a lárvák táplálkozásának következtében az egész felületre kiterjedő, besüppedő, puha foltok jelennek meg, és igen hamar rothadásnak indulnak. Mindez a dió csonthéjának elszíneződéséhez vezet. A héjas dió minősége még a késői fertőzés esetén is jelentős mértékben romolhat, korai károsítás következtében pedig akár 100%-os is lehet a kár.

A Nemzeti Élelmiszerlánc- biztonsági Hivatal (Nébih) által engedélyezett növényvédő szerekkel a rajzás időszakában három-öt kezelésre lehet szükség, ami már a termesztés gazdaságosságát veszélyeztetheti.

Az említett problémák miatt egy új technológiai megoldást próbáltam ki a kártevő megfékezésére. A drónok növényvédelmi célú alkalmazása új jelenség a mezőgazdaságban, és gyorsan terjed. Két fő felhasználási területe az adatgyűjtés (monitoring drónok) és a permetezés. A kísérlet óta megszületett a növényvédelmi munkát lehetővé tevő szabályozás, és az első növényvédőszer- páros (Combi-protec és Mospilan) is engedélyt kapott.

Hazai és külföldi adatok alapján igen részletes információkkal rendelkezünk a légyfaj viselkedéséről és biológiájáról. Mivel a legyek érési időszakukban a fehérjében gazdag táplálékforrásokat keresik fel, kézenfekvő volt, hogy a piacon beszerezhető fehérjetartalmú készítmények közül a vizsgálatban ezt is kipróbáljam és kombináljam a drónos kijuttatással.

A rajzásdinamikát két, 3 méter magasan kihelyezett Csalomon® PALz rovarcsapdával követtem nyomon, melyeket 2019. június 21-én helyeztem ki az ültetvény két pontján.

A ragacslapokhoz a légy érési táplálkozásával összefüggésben egy speciális csalogatóanyagot tartalmazó tasakot is hozzáerősítettem. A kezelésekhez egy TTA M6E-1 típusú, 10 literes tartállyal és két szórófejjel ellátott permeteződrónt használtunk. A kísérlet során a földi védekezést hasonlítottam össze a permeteződrónos védekezéssel és egy kezeletlen kontrollblokk eredményeivel, ahol a megfigyelések ideje alatt csupán gombaölő szeres kezelésben részesültek a fák. A drónos és a kezeletlen blokk alapterülete 2200-2500 négyzetméter volt. A permeteződrón kis tartálya állt szemben a földi gépek több száz vagy több ezer literes kapacitásával.

Az abban található hidrolizált fehérjéknek köszönhetően a mediterrán országokban már régóta sikeresen használnak csalianyagos védekezést a Földközi-ten­geri gyümölcslégy (Ceratitis capitata) ellen. Ezzel a megoldással a drón korlátait próbáltuk áthidalni és a viszonylag kis lémennyiség ellenére jó hatékonyságot elérni.

Ismerve, hogy a nyugati dióburok-fúrólégy nőstényeinek időjárástól és a rendelkezésre álló tápláléktól függően 7-10 napra van szükségük a tojásrakási érettség eléréséhez, illetve a megjelenésükre folyamatosan számítani kell, a hagyományos gyakorlattól eltérően egy kezelés során csak minden második sor fölött repült el a drón, és a következő időpontban az előzőleg kihagyott sorokat kezeltük.

A technológia kritikus pontja, hogy elég hosszú idő álljon a legyek rendelkezésére a cseppek felkereséséhez, amihez arra van szükség, hogy a kijuttatást követően napokig ne essen az eső.