Vagy ahogy ők fogalmaznak, a túlélésért.
Míg Fördős János a 90 hektárnyi gabonája mellé szolgáltatást nyújt, Kalmár László 20 hektárra emelte a zöldségtermesztést; pedig napjainkban már ritkaságnak számít, hogy valaki ekkora területen merjen zöldséget termelni. A két gazda jó barát, kisegíti egymást.
– A gabonatermesztők most inkább kivárnak, reménykednek benne, hogy 1-2 év múlva jobb lesz a helyzet, végtelenségig nem lehet várni – véli Fördős János. Manapság nem a gabonatermesztők a fő célpontjai a szlovákiai támogatásoknak, inkább a speciális növényekre és az állattartásra összpontosítanak. Igaz, az elmúlt években a gabonatermesztés gépesítésére sok pénz érkezett, főképp a nagytermelőkhöz, mondhatni, túl is van gépesítve az ágazat. És az is igaz, hogy az előző időszakban sokan a túlárazott pályázatokból nyerészkedtek.
Szolgáltatásokkal a túlélésért
Száz hektár gabona nem tart el egy családot, így János a szolgáltatásokra épít, ezzel már életképes gazdaságot tud fenntartani. Aratáson kívül szinte mindent el tud vállalni.
A legnagyobb félelme mostanság az, hogy bár eddig a kisgazdák elfogadták az utóbbi évek 10-15 százalékos áremelését, hiszen neki is emelkedtek a költségei, kérdés, meddig bírják ezt a gabona alacsony jövedelmezősége mellet. Két évvel ezelőtt az üzemanyag két euróba került, ami szükségessé tette az emelést. Az igaz, hogy azóta alacsonyabb az üzemanyag ára, de minden egyéb drágább lett: az alkatrészek, a munkaerő, így nincs lehetősége a csökkentésre. Kell ez a bevétel, hogy a jövőre is fel tudja készíteni gépparkját, és indulni tudjon a földekre.
Gúta környéke az egyik legjobb adottságú csallóközi termőterület. Bár a magas talajvíz néha belvizet okoz, jobban átvészelik az aszályos időszakokat. János, learatva kukoricájának háromnegyedét, kellemesen csalódott. Maga is keresi a magyarázatot a 7-8 tonnás hozamokra, mert alig pár kilométerre vannak parcellák, ahol bizony ennek csak a fele termett. Talán a párás vidék az oka, de inkább arra gyanakszik, hogy a korai vetéssel a kukorica gyorsabban fejlődött, a szembekötés is előbb jött, nem az abnormális hőségek idején.
A környéken a gabonák nem érték el az előző évek mennyiségét, minőségben pedig egyértelműen rosszabbak idén. A júniusi nagy esők sokat rontottak rajta. A takarmánygabonánál az árak aratáskor maradtak a tonnánkénti 150-160 eurón, és bizony a termés zöme ebbe a kategóriába sorolható. Jó, ha 20-30 százalékát el lehetett adni élelmiszeripari minőségben, de ennek többsége sem érte el a legmagasabb, E-minőséget, amiért már 220 eurót kínáltak. Ilyen árral már elégedettek lettek volna.
A kertészet, mint kiút
Kalmár László 130 hektáron gazdálkodik, és fő célként ő is a gabonatermesztést határozta meg.
László még 1995-ben váltotta ki kisgazda-engedélyét, teljesen a nulláról indulva. Édesapja ’90-ben meghalt, akkortájt édesanyja zöldségfelvásárlásba kezdett, az ország északi részébe és Csehországba szállított árut. A szövetkezetből visszaigényelték a földeket, és a rájuk eső tulajdonrészből egy öreg traktort kaptak mellé. A kertészetbe rögtön belevágott, igaz, akkor még csak fél hektáron, de biztosra mehetett, hiszen édesanyja felvásárló cége megteremtette a keresletet. Már akkor is gyökérzöldségekkel, káposztafélékkel, a koraiakból retekkel és salátával foglalkozott. Most már paprikát is termel, mivel felállított 3 nagyobb fóliasátrat. Kilencet tervezett, de a Covid óta meglehetősen bizonytalan a gazdák helyzete, így maradt a három. A palántákat is maga állítja elő, elsősorban a tavasziakat. A nyáriakat inkább megrendeli, belátva, hogy ebben az időszakban jóval bonyolultabb, költségesebb palántát nevelni.
