Szerző: Bodor-Zanker Angéla
A pázsitfűféléket, de különösen a kukoricát, rizst és cukornádat fogyasztó kártevő egyre közelebb került hozzánk, így mind nagyobb fenyegetést jelent a hazai növényvilágra és azon keresztül az élelmiszer-ellátásra.
A Spodoptera frugiperda, vagyis az őszi sereghernyó Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos. Vándorlepke, amelynek csak átmeneti populációja vándorol a mérsékelt égövi régiókba. Megfelelő körülmények esetén több száz kilométerre is képes elrepülni. Közép-Amerikában és az Egyesült Államok déli részén a kifejlett egyedek tavaszi generációja észak felé repül, és akár 480 kilométerre is eljuthat, mielőtt letelepedne és megkezdődne a következő nemzedékének fejlődése.
Európában először 2023-ban, Cipruson találták meg a kártevőt, majd ugyanabban az évben Görögországban, Portugáliában, Spanyol- és Törökországban is. Az őszi sereghernyó behurcolása az EU területére a nemzetközi kereskedelemre vezethető vissza. Terjedése felgyorsult, az ellenőrizetlen növény- és áruszállítmányokkal hazánkat is fenyegeti, ugyanis magas egyedszám esetén nemcsak a növények leveleire, hanem válogatás nélkül bármilyen felületre (pl. csomagok, utaspoggyász, katonai felszerelés stb.) képes elhelyezni petéit. A petékből kikelő lárvák pedig szintén válogatás nélkül kutatnak táplálékforrás után. Ezért kijelenthetjük, hogy az őszi sereghernyó esetleges jelenléte óriási kárt okozna a hazai növényvilágban.
Nagyon hasonlít a rokonaira
Az őszi sereghernyó a bagolylepkék családjába tartozó Spodoptera nemzetség tagja. Ebbe a nemzetségbe világszerte harminc faj sorolható, közülük tíz csak Észak-Amerikában honos. A nemzetség területi megoszlása és elterjedése tekintetében kozmopolita, az Antarktisz kivételével minden kontinensen őshonos.
Az imágó 20-25 milliméter hosszú, 28-40 milliméter szárnyfesztávolságú, szürkés vagy barnás színezetű, egyes fajoknál morfológiai bélyegként a szárnyakon mintázottság megfigyelhető. Az imágók könnyen összetéveszthetők más Spodoptera-fajokkal, különösen a S. ornithogalli hímekkel, vagy a nőstényeknél a S. exigua fajjal, de akár a hazánkban előforduló vetési bagolylepkével (Agrotis segetum) is.
