A fajta tenyésztése 25 évvel ezelőtt indult el többek között azzal a céllal, hogy a honfoglalás korában a Kárpát-medencében használt lovak tulajdonságait rekonstruálják.

Elméletekből és a régészeti leletekből egyre tisztábban rajzolódott ki őseink lovának alakja, amely Eördögh András tenyésztőnek, Csikós Bálint elnökségi tagnak és a tenyésztés elméleti részét irányító dr. Hecker Walternek köszönhetően az utóbbi években testet öltött.

Lengyel konyik és az arab keresztezéséből

A tenyészállomás célkitűzése, hogy az ősi lófajták múltbéli és jelenlegi tenyésztési értékét megőrizzék, valamint a magasabb követelményeknek is megfelelő, elsősorban családi hobbilónak, hagyományőrző lovasjátékok és a lovas íjászat számára alkalmas, de a lovassport több ágában, illetve a lovas terápiában és gyógy­pedagógiai lovaglásban is eredményesen használható nemes, fajtatiszta, szilárd szervezetű, ősi lófajtákat tenyésszenek ki. De fontosnak tartják a fajta magyarországi elterjesztését, népszerűsítését is.

A tenyésztés alapja a tisztavérű konyik (A törzskönyv), melyet szigorú szempontok alapján kereszteznek arab, shagya-arab és egyéb (kontrollcsoportként számontartott bármilyen fajtájú) lovakkal.

Küllemüket jellemzi a középmagas termet, zömök lábak, emiatt mozgékony és fordulékony állatok. Az előírt marmagasságuk 135–148 cm közötti, tehát valamivel kisebbek a sportlovaknál. Csakúgy, mint a konyik, a kunfakó jellemzője is az ősi vadlóra utaló szíjalt hát, a vállkereszt és a lábakon megjelenő zebroid csík, valamint a fakó szín. Jelenleg egy fajtarekonstrukciós program keretein belül zajlik a tenyésztés, amelynek végső célja az A törzskönyv megszerzése.