Valószínűleg a kelet- és délkelet-ázsiai régiókban őshonos, így Kínában, Japánban és Dél-Koreában. Európában 2008-ban bukkant fel, először Spanyolországban és Olaszországban, majd Dél-Franciaországban. Az első gazdasági kártételeket Olaszországból jelezték 2009-ben, bogyósgyümölcs-ültetvényekben, ahol a kártétel mértéke több esetben 100% volt. Hazánkban 2012-ben észlelték először, 2014-ben már nagy egyedszámban előfordult. Első gazdasági kártételét Nógrád megyéből jelentették málna-, szilva- és nektarinültetvényekben.
A Drosophila suzukii elterjedését segíti a klímaváltozás, mert annak következtében eltűntek a kártevők gyérítésében fontos szerepet betöltő kemény téli fagyok. Enyhe télen zavartalanul áttelel. Ráadásul
A lárvák táplálkozásuk során „láthatatlanul” (mindig a fürtök árnyékban lévő oldalán jelennek meg) a bogyók belsejét károsítják, elindítva ezzel az ecetesedési folyamatot – ez az elsődleges kártétel. A másodlagos kártétel is súlyos lehet, mert a tojásrakás során a fűrészes tojócsövükkel nyitott sérülések utat nyithatnak különböző kórokozóknak (Botrytis cinerea). De érdemes figyelni arra is, hogy korábban volt-e sérülés a bogyón (pl. hangyaharapás, darázskár), mert olyankor a kártevőnek nem kell külön energiát befektetnie a bogyóba való behatoláshoz, és a kártétel mértéke is nagyobb lesz. A pettyesszárnyú muslica egyes esetekben akár 80%-kal is csökkentheti a terméshozamot.
Kérdés, hogy tudunk-e olyan termesztéstechnológiai elemet alkalmazni, amely megfelel a környezetkímélő kritériumoknak, miközben képes csökkenteni a rovarok által okozott kártételt. Ökológiai termesztésben kulcsfontosságú, hogy a védekezés természetes ellenségek bevetésével vagy a növény immunrendszerének erősítésével valósuljon meg.
A kémiai védekezést megnehezíti a lárvák rejtett életmódja és a károsítás ideje, ami egybeesik az éréssel, ezért nem alkalmazhatunk hosszabb élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítményt. A természetes ellenségekkel való biológiai védekezés hatékonysága viszont nem éri el a kívánt mértéket.
Egész évben, minden héten
A megfigyeléseink célja az volt, hogy meghatározzuk hazai klimatikus viszonyok között a pettyesszárnyú muslica életmódját, áttelelési lehetőségeit, szőlőültetvényekben a károsítás mértékét és a kapott adatok alapján védekezési javaslatokat adjunk.
A vizsgálatokat a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szőlészeti és Borászati Intézet kecskeméti és badacsonyi kutatóállomásainak szőlőültetvényeiben, eltérő ökológiai körülményeknél végeztük 2019–2022 között egy EIP-projekt keretében. A megfigyeléseket azóta is folytatjuk, és gyűjtjük az adatokat a hatékony védekezési módszerek kidolgozásához. Ezen vizsgálatok 2020–2021-ben kapott részeredményeit mutatjuk be.
A kecskeméti területre jellemző a homoktalaj, a forró, aszályos nyár alacsony páratartalommal, míg Badacsonyra a kötött talaj, és a nedvesebb levegő a Balaton közelsége miatt. A mintagyűjtéshez Csalomon varsás csapdát és 0,5 literes, a felső részén hat lyukkal ellátott PET-palackot használtunk, melyekbe egységesen almaecetet töltöttünk, 1-2 csepp felületi feszültséget csökkentő anyaggal. Ezen kívül még más csalogatóanyagot (pl. illós bor, vörösbor, kávézacc stb.) is kipróbáltunk, de ezek fogási eredményeit most nem részletezzük.
Badacsonyban kíváncsiak voltunk arra, hogy a borászati feldolgozóban jelen van-e, és milyen arányban a pettyesszárnyú muslica, illetve hogy Kecskeméten az ültetvényeket övező erdősávban megjelenik-e. Kecskeméten összesen 11, Badacsonyban 7 csapdázási helyszín van.
A csapdák begyűjtése és cseréje januártól december végéig, azaz az egész év folyamán minden héten egyszer történik. A csapdákban lévő almaecetes folyadékból leszűrjük a rovarokat, majd mikroszkóp alatt szétválogatjuk a különböző fajokat, meghatározzuk és számoljuk a kártevőt. A Drosophila suzukii egyedeket ivar (hím, nőstény) szerint is szétválogatjuk. A rovar életmódjának megismeréséhez szükséges klimatikus adatokat (hőmérséklet, páratartalom) mindkét kutatóállomáson iMETOS meteorológiai készülékkel mérjük.
Ősszel indult be
Mindkét mintaterületen a vizsgált években a vegetációs időszak második felében, illetve végén gyűjtöttük a legtöbb egyedet. Augusztus közepétől, szeptember elejétől indult meg a populáció növekedése minden mintában. A legnagyobb fogásszám október–novemberben volt, és még december–januárban is megjelentek mozgó egyedek, különösen a felmelegedő időszakokban. Ez abból a szempontból érdekes, hogy amíg a bogyós gyümölcsűek esetében az érésben levő termésben súlyos kártétel történik, és az érés miatt a védekezés is korlátozott, addig a mi vizsgálatainkban a kártétel nem volt említhető mértékű, mivel az október közepi, november eleji felszaporodás idejére már nem volt termés a szőlőültetvényben.
