A talajművelés úttörőjének halálhírét a MATE (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) Kaposvári Campusa közölte.
Birkás Márta 1974-ben kezdte pályafutását. A tanuló éveket követően Sipos- és Antal-korszak következett életében, megtalálták jó feladatok, majd jött egy sajátos időszak, a pandémiáé. A 70. születésnapjára rendezett ünnepségen a professzor maga emlékezett meg a kihívásokban és eredményekben egyaránt bővelkedő éveiről.
Üzemgazdasági gyakornokként kezdett dolgozni a GATE tangazdaságában, ahol belső ellenőrként kívánták foglalkoztatni, ezért onnan elmenekült. Sipos Sándor professzor dobott neki mentőövet egy ösztöndíj formájában. A Földműveléstani és Növénytermesztési Tanszéken magágykutatással, talajismerettel kezdett foglalkozni, vizsgálta a növények tenyészidei lazultságigényét, a télhatást, a tarlóállapotot, az őszi és tavaszi művelések hatását a talajállapotra és a termésre, tovább nagyparcellás kísérleteket végzett. Már ezekben a kezdeti években rámutatott, hogy a keléskori aprómorzsás szerkezet a tenyészidőben hátrányossá válhat, és már akkor felfedte a tarlóművelési hibákat. 1977-ben kezdett oktatni, 1978-ban pedig már publikált is.
Sipos Sándor halála után, Antal József professzor mellett folytatta a munkát. Ezt a korszakot a próbák és tanulságok éveinek nevezte.
Az eredmények ekkor sem maradtak el: feltárta a tarlóművelés-hibák hatását és bizonyította a bolygatott talajok felszín-elmunkálásának szükségességét, illetve nyári művelési változatokat rangsorolt a nedvességveszteség alapján. Kapcsolata a gyakorlattal is ezektől az évektől datálható.
Kandidátusi értekezését 1987-ben védte meg, ebben a talajművelés minőségét befolyásoló agronómiai tényezőket értékelte. A Magyar Mezőgazdaságnak 1984 és 1990 között 16 tanító cikket írt, az MTA-MÉM Agrár-Műszaki Bizottság kutatási és fejlesztési konferenciáin 1985 és 2006 között nem kevesebb mint 41 előadást tartott. A gazdálkodás mellett folytatta a publikálást, a többi mellett 1989-ben jelent meg az első cikke a talajművelő szakírók számára oly fontos Soil Tillage Research-ben.
Fotó: Csatlós Norbert
Ebben, majd később a Magyar Mezőgazdaságban új kifejezésként vezette be a köztudatba a tárcsatalp tömörödést. Az ezredforduló előtti tíz évet a szélesebb kitekintés éveinek nevezte Birkás Márta. Továbbra is a talajtömörödés, talajállapot-kutatások állnak érdeklődése fókuszában, mellette a talajművelés és műtrágyázás hatását is vizsgálja. A hagyományos és a bakhátas kukoricatermesztés talajállapotra kifejtett hatásának kutatásában doktoranduszként már Gyuricza Csaba is részt vett. A gyakorlat előrehaladását segítő kutatásokat pedig az FVM, a Műszaki Intézet, a KITE és a KSZE segítségével végezte. Számos kutatási team-ben vett részt, és elkezdődtek a nemzetközi megmérettetések, amik meghozták az elismeréseket is. Ezekben az években már hat PhD-hallgató témavezetője volt.
Újabb definíciókat (hagyományos, takarékos, fenntartható, kímélő talajművelés) alkotott, amiket később a Talajművelés ABC című könyvében ismertetett.
Továbbra is tanította a gazdákat, ezekben az években összesen 81 alkalommal tart nekik előadást. A számos tudományos publikáció mellett jut ideje az ismeretterjesztésre is, 10 szakcikke jelent meg például a Magyar Mezőgazdaságban.
Jó feladatok találják meg a 2000-es évek első 20 évében. Amellett, hogy folytatja az örökzöld téma, a talajtömörödés vizsgálatát, 2002-ben kollégáival tartamkísérleteket indít Józsefmajorban, tarlógondozási kísérletekbe fog. Akadémiai doktori értekezését is a talajtömörödés magyarországi helyzete témakörében írja és védi meg, mellette hét PhD-hallgató témavezetője.
Ebben az időszakban, a gyakorlatot tudományos háttérrel segítve, alkalmazási javaslatokat tesz a lazításra, kultivátoros művelésre, szántásra (mert csak a rossz szántás az ellensége!), tárcsázásra. Anélkül, hogy misztifikálná, terjesztette a sávos művelést, tanácsokat adott az aszálykár enyhítésére, a belvíz utáni teendőkre. Megosztotta ismereteit az öntözött talajok kímélő művelésével, nedves és száraz talaj művelésével, továbbá a talajminőség javítása, kímélése témakörökben. Tette mindezt nem csak itthon, hanem a környező országokban is, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Szlovéniában, Dél-Szlovákiában és Észak-Szerbiában. 2017-ben, illetve 2019-ben jelenik meg két könyve, a Talajművelési ABC és a Talajművelők zsebkönyve 3. kiadása.
Bár a Covid-járvány alatti sajátos időszakban nem volt jelenléti oktatás, a GAK Kft.-nek köszönhetően nem kellett elszakadnia a talajtól, és két PhD dolgozatot is mentorált. Amikor lehetett, folytatta a gazdatanítást is, született 3 szakcikk, és számos nemzetközi tudományos cikkben publikált társszerzőkkel.
1977 óta 96 hazai konferencián volt előadó. Kilenc könyve jelent meg magyarul, és 28 könyvfejezetet írt. Az Agrofórumba 96, a Magyar Mezőgazdaságba 33 szakcikket írt. Szakmai előadást 495-öt tartott 40 év alatt.
Számos külföldi és hazai kitüntetés birtokosa, 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, 2021-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét. A Magyar Mezőgazdaság Kft. által alapított Adorján János-díjat ő vehette át először.
Emlékét kegyelettel megőrizzük!
