A gazda, Wes Johnson igen bizakodó volt a kerítés megépítése után. Szemtanúja volt egy sérült szarvas megmenekülésének, mely átugrott a kerítésen – írta meg a történetet a Phys.org. Az üldöző farkasok azonban nem tudták követni. Pár héttel később, a Voyageurs Wolf Project (a Minnesotai Egyetem farkaskutatása) egyik munkatársa, Thomas Gable felfigyelt arra, hogy

Azonban kicsivel később újra a gazdaság területéről kapott jeleket a furfangos ordas jeladójából. Ezúttal egy patakmeder mellett talált bejárót a kerítésen át. Gable rönkökkel torlaszolta el. Másnapra 04D kirángatta a torlaszt, és újra bent volt. A kutató ezért nagyobb kövekkel tömte el az átjárót, amit már nem volt képes megmozdítani a ragadozó. Mindez egészen addig működött, míg egy áradás következtében felgyülemlett uszadékfák be nem nyomták a kerítést. Ez a benyomódás elég volt hozzá, hogy a farkas átfurakodjon rajta. Ezt is javították. Ám 04D nem adta fel, pár kilométerrel feljebb újabb gyenge pontot talált. Majd újabbat és újabbat…

Azonban múlt héten végre a tehenek békésen legeltek. Ez annak a jele, hogy nincs ragadozó a közelben. Ilyenkor ugyanis meglehetősen idegesek. A borjas tehenek akár az emberre is veszélyt jelenthetnek. Idén tavasszal 192 borjú született a gazdaságban. November 11-én a gazda pontosan 192 borjút számolt. Tehát a hosszú huzavona lezárult, vad és jószág biztonságban van. Minnesotában ugyanis ha egy farkas háziállatra támad, akkor kilövik. Most azonban semmilyen farkasra utaló jelet nem találtak jó ideje: sem ürüléket, sem lábnyomokat.

Bár a hosszas csiki-csuki igen frusztráló volt Gable számára, utólag mégis szerencsésnek tartja a helyzetet.

Sőt, rögtön egyértelmű volt az is, hol kell a kerítést javítani. Így végül a történet boldog véget ért.