A mai összejövetelen jelen voltak az agrártárca képviselői, akik komoly ígéreteket nem tettek, inkább csak a helyzetet konstatálták. Hogyan látja, változott az agrárpolitikai szemlélet?

– Lényegében eddig minden egyes kormány deklarálta kormányprogramjában, hogy javít a helyzeten. De valahogy mindig nehéz ezeket a kinyilatkoztatásokat tettekre váltani. Ezt mindig átéljük, a különbség abban van, hogy néhány kormánynak ez jobban megy, a másiknak pedig kevésbé. Szó esett a támogatásokról.

Én inkább a rendszerszintű támogatást preferálnám, főleg a projektalapú támogatásokat, például az ültetvények telepítésére, és azután egy olyan támogatást, amely reflektálna a termelés valós költségeire. Persze emellett meg kellene oldani a szezonális foglalkoztatást is.

Kevés szó esett ma arról, hogy nem igazán szervezett a hazai piac a szlovákiai termelőknek.

– Valahogy nem sikerül életképes értékesítési szövetkezeteket létrehozni. Több éve történtek erre kísérletek. Megalakultak, de általában addig működtek, amíg támogatást kaptak. Amikor megszűnik a dotáció, a szövetkezet is befejezi a tevékenységét. Nem tudom, hogy a génjeinkben van-e vagy a történelmi kolhozrendszer miatt, de nálunk nagyon nagy az ellenkezés a szövetkezeti modellel szemben. Ráadásul a működő szövetkezeteknél is az a bevett szokás, hogy nem igyekeznek minél több árut ezen keresztül értékesíteni, hanem épp fordítva. Amit nem tudnak egyénileg eladni, azt kínálják fel a szövetkezetnek. Ez így nem működhet. Ezért javasolnám az európai mintát, ahol a termelői szervezetek szövetkeznek, és megszabják, hogy a tagok produkciójának legalább 80 százalékát rajtuk keresztül kell értékesíteni. Talán ez lehet az egyetlen járható út.

Diverzifikálni kellene a termelést

Tekintsünk bele a kertészek pénztárcájába. A gabonatermesztőkkel szemben náluk a jövedelmezőség megmaradt, az inflációs időszakban némi áremelést is sikerült érvényesíteniük. Ha ehhez még hozzávesszük Ukrajna esetleges csatlakozását az EU-hoz, akkor a gabonaágazat kilátásai nem igazán rózsásak.

– Kétségtelen, hogy az agrártermelést diverzifikálnunk kell, erre jó lehetőség a zöldség- és gyümölcstermesztés vagy akár a burgonya. A szőlő azért egy kicsit specifikusabb. A diverzifikáció tehát egy út, és erre jó orvosság a termelés mennyisége. Ez alatt azt értem, hogy rá kell kényszeríteni a termelőt, hogy minél több árut állítson elő, és akkor országos szinten is könnyebb lesz mozogni a piacon és a versenyképességünk is megnő. De ma olyan kicsi az árualap, hogy erről a folyamatról még csak beszélni tudunk.

Újra a piacokhoz és a feldolgozóiparhoz érkeztünk…

– Összefüggnek. Sokat változtak a vásárlói szokások, és erre reagálni kell. Vegyük a burgonyát. Ma már senki sem tárol be mázsaszámra belőle télire, inkább kilónként, mosottan vagy még jobban feldolgozva vásárolja meg. Viccesen mondták nálunk, hogy az elraktározott burgonyából sosem ettünk jót, mert mindig a kicsiket, a kicsírázottat válogattuk, amit gyorsan el kell fogyasztani és a végére a legszebből is összeaszott maradt.

A szlovák vásárló előnyben részesíti, keresi a hazai terméket?

– Amikor a felméréseket végezzük, akkor a fogyasztók azt válaszolják, hogy igen, keresik a hazait.

Ez a fogyasztói viselkedés érthető volt a rendszerváltozás ínségének idején, de azóta jelentősen nőttek a reálbérek…

– Tanítanunk, nevelnünk kell a fogyasztókat. A hazai élelmiszer nem lehet olcsó, mivel magasak a költségeink, a munkaerő drága. Emellett a fogyasztó igényli a minőséget, az első osztályú terméket, ami azt jelenti, hogy a termés egy jelentős részét nem lehet értékesíteni, ami megjelenik a hazai árban. Itt is hiányzik az a feldolgozóipar, amelyik fel tudná szívni az esetleg kisebb, nem teljesen hibátlan termékeket, amelyeknek még teljesen megvan a belső értéke, csak a piacon a vásárló félredobja. Tehát a fogyasztónak valamiféle kompromisszumot kellene kialakítania az ár és a minőség között. Emellett a megvásárolt mennyiségre is figyelnie kellene, mert jelenleg nagyon sok hulladék keletkezik a háztartásokban, nálunk óriási az élelmiszerpazarlás. Változtatni kellene a fogyasztói szokásokon, ne azért vásároljon valaki feleslegbe, mert valamilyen termék akciós. Inkább jobban gondolja át a megvásárolandó mennyiséget, és valóban keresse a lokális termékeket!