A 2023-as zöld jelentés szerint a biogazdálkodók száma 4 százalékkal 1305 főre emelkedett az előző évhez képest. Hasonló mértékben nőtt a megművelt területnagyság is, 261 ezer hektárt gondoznak a biogazdálkodás kritériumainak megfelelően. Ebből 141 ezer hektár rét és kaszáló, így nem csoda, hogy ezek a gazdaságok elsősorban szarvasmarhát és birkát tenyésztenek. Ilyen típusú szövetkezetet vezet a Komárom melletti Vágfüzesen Tehel Brányik Zsuzsa is. A családi vállalkozást édesapja alapította, most pedig férjével, fiával és vejével dolgozik együtt.
A növénytermesztés területén 2005-től, majd 2015-től az állattenyésztésben is áttértek az ökogazdálkodásra. A bio-növénytermesztésen belül őszi búzát, napraforgót, borsót, mag- és silókukoricát termesztenek. Utóbbit az ökológiai állattenyésztésben használják fel takarmányként. Az ökológiai gazdálkodásból származó termékeket biotanúsítvánnyal értékesítik.
A biogazdálkodás előnye a mikroelemekben, vitaminokban gazdag, kevés káros anyagot tartalmazó biotermék. Míg a szokványos gazdálkodásban a károsítók elleni védelem érdekében rovarölő és gyomirtó szereket használnak, addig náluk a megelőzésé a főszerep. Ezért például nem vetnek olyan növényeket egymás után, melyek azonos károsítókra és betegségekre érzékenyek, és nagy hangsúlyt fektetnek a gyomosodás mechanikus megelőzésére. Növényvédő szerek közül csak olyanokat használnak, amelyek egyáltalán nem hagynak káros szermaradékot, engedélyezettek ebben a művelési módban.
Emellett a betakarított termények tisztítását és szárítását is maguk végzik.

Zsuzsa 2015-ben vette át édesapjától, Brányik Károlytól a szövetkezet irányítását, folytatva az ő elképzeléseit. Akkor még osztott gazdálkodást folytattak, tehát volt konvencionális része is a szövetkezetnek. Nem álltak át rögtön a teljes területen az ökológiai gazdálkodásra, ugyanis éppen talán az átállás a legnehezebb, legkockázatosabb, és akkortájt még szinte semmilyen piaca nem volt Szlovákiában az ökotermékeknek. Zsuzsa irányításával folyamatosan egyre több területet vontak be az ökogazdálkodási módba, majd állattenyésztésüket is erre állították át. Zsuzsa elmondása szerint az átállás idején kezdett el a piac éledezni, de a mai napig nem a szlovák piac a domináns.
Ennek oka nemcsak az, hogy ott fizetőképesebb a piac, hanem jobban fel is tudják dolgozni a bioalapanyagokat. Példaként említi, hogy Szlovákiában csak egy-két olyan vágóhíd van, amely ökológiai tenyészetből származó állatok vágására kiállított tanúsítvánnyal rendelkezik. A vágfüzesiek is Ausztriában vágatják a szarvasmarhák többségét, csak néhány kerül a hazai kisebb vágóhidakra. Azonban a Felvidéken is megjelentek már az első fecskék. Az ipolyszalkai Góra Róbert a biotermelésének feldolgozására nemcsak vágóhidat épített, de kész termékeket is készít. Zsuzsa még nem szaladna ennyire előre, egyelőre marad a termelésnél, és inkább a legeltetés kibővítésére helyezné a hangsúlyt. A helyi környezetvédők összefogásával az utóbbi években a Vág és a Nyitra folyók összefolyásánál található ártéri erdőkben legeltetnek. Elsősorban azért fordultak a környezetvédők a vágfüzesi gazdasághoz, mert ki szeretnék szorítani az invazív növényeket a területről, és a legeltetés erre ideális. Nem mellesleg ez a módszer nagyon gazdaságos, egy gond van csak vele: mivel ezek ártéri területek, figyelni kell az érkező nagyvizekre, és vészhelyzetben nem sok idő van az állatok szárazra menekítésére. Nem a Vág áradása okozza a gondokat, az a kiszámíthatatlan, hogy a pár kilométerre lévő Duna mennyire nyomja fel a vizet. A módszernek viszont megvannak az előnyei, az állatok az év nagy részében kint vannak, heti szinten ellenőrzik a kondíciójukat, ha szükséges, akkor hozzáetetnek. Az állatok is nagyon megszokták ezt a környezetet.
amikor Zsuzsa kimegy az etetőjükhöz, megcsörgeti a kannát, fütyörészik, az állatok már mennek is a közelébe.
Az állatállomány alapját még azok a tehenek adták, amelyek 2005-ig az akkor megszüntetett tejgazdaságban voltak. Már akkor is szimentáli alapú, ahogy Szlovákiában hívják, szlovák-tarka teheneket tartottak. Ez kettős hasznosítású fajta, de mégsem tud annyi tejet adni, mint más modern intenzív fajta, viszont húsra kitűnő, és hozzászokott a helyi viszonyokhoz. Idővel pedig szépen megtisztult a vérvonal.