0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 7.

A kutyák külsejének semmi köze a képességeikhez?

A kutyákat évezredekkel ezelőtt kezdte háziasítani az ember. A tenyésztés során számtalan feladatra szelektálták őket: terelés, vadászat és házőrzés. Azonban úgy tűnik, hogy a kinézetüknek, legalábbis a fejük alakjának semmi köze a képességeikhez.

A koponya nem a feladatoknak megfelelően alakult

Ez arra utal, hogy az egyes fajták morfológiailag nem annyira specializálódtak az ilyen feladatokra, mint korábban gondolták. A harapáserő mérések például nem mutattak jelentős különbségeket a harapási munkára célzottan tenyésztett és a nem harapási munkára nem tenyésztett fajták között.

pitbull kutya
Illusztráció
Épp eleget hallunk a hírekben súlyos kutyatámadásokról, emiatt bizonyos fajták előtérbe kerülnek, például a bullterrierek vagy pitbullok.

Egyes állítások szerint ezek a kutyák nagyobbat harapnak, mint más, azonos méretű kutyák. Sőt, állítólag rendelkeznek egy bizonyos tulajdonsággal, amitől még veszélyesebbek: könnyen kapnak „szájzárat”. A tanulmány azonban kimutatta, hogy semmiben sem különbözik a felépítésük más fajtákétól, így ezek az állítások is csak városi legendák.

Hasonlóképpen, a nyomkövetésre vagy bizonyos szagok felismerésére szelektált fajtáknál sem tudtak semmilyen egyértelmű különbséget kimutatni a szaglószervek esetében. Az egyetlen csoport, melyeknél különbözött a koponya felépítése az úgynevezett brachycephalikus fajták, a „nyomott orrú” kutyák voltak. Ezekre jellemző a megrövidült orr (pl. bulldogok), de ehhez a tulajdonsághoz semmilyen képesség nem társítható. Az ember kifejezetten a saját preferenciája alapján változtatta meg a fajták külsejét.

Mi a helyzet a vadon élő kutyafélék koponyájával?

A kutatók azonban megállapították, hogy a háziasított kutyafajták morfológiája nagyban különbözik a vadon élő kutyafélékétől. Például a farkas és a róka esetében a koponyaforma inkább a természetes funkcionális szükségleteikhez igazodik.

A farkasok és rókák a koponyahosszukhoz képest általában hosszúkás orral rendelkeznek, ami tipikus jellemzője azoknak a fajoknak, amelyek elsősorban a szaglásukra támaszkodnak.

terrier kutya
A kutatás alapján egyedül a terriereknél lehet jelentősége a koponyájuk alakulásának a képességeiket tekintve
Fotó: Pixabay

A vadon élő állatok, különösen a farkasok olyan koponyamorfológiát mutatnak, amely a vadászathoz és a szagláshoz való evolúciós alkalmazkodást tükrözi, ami ellentétben áll a háziasított fajták erős morfológiai specializációjának hiányával.

Érdekes módon a rókák koponyaformái jelentősen átfednek egyes kutyafajtáékkal, különösen a terrierekkel, amelyeket hagyományosan kártevőirtásra tenyésztettek. Ez arra utal, hogy léteznek funkcionális hasonlóságok a kis zsákmány üldözésére alkalmas fajok és fajták koponyájának felépítésében.

A mostani felfedezés arra utal, hogy inkább a kutya viselkedése és vérmérséklete az, ami meghatározza, hogy mire alkalmas, nem pedig a külső tulajdonságai. A legújabb kutatások szerint pedig ezek a viselkedések öröklődnek is. Ennek pedig fontos következményei lehetnek a tenyésztésre, amikor bizonyos feladatokra szelektálják a kutyákat. A külső bélyegek helyett a viselkedés, az egyed tulajdonságai és vérmérséklete, valamint a képezhetősége sokkal fontosabb meghatározói lehetnek a teljesítménynek.

Hasonló cikkek a témában:

Forrás: Phys.org

Magazin ajánló: