A közönséges babér az ókortól napjainkig

A közönséges babért hazánkban szabadföldi körülmények között, azaz kertbe kiültetve csak kifejezetten erősen védett, meleg, napos fekvésben nevelhetjük, például déli fekvésű épületfalak, támfalak, tömör kerítésfalak előterében.

Kedveli a jó vízáteresztő, meszes talajt, de a pangó vizes, nyirkos talajú helyeket kerüljük. Vízigénye közepes, meghálálja a nyári aszályok idején az öntözést. Télire érdemes a gyökérzónát mulcsozással, például vastagabb réteg faaprítékkal, kéregaprítékkal vagy egyszerűen falevelekkel takarni, hogy a gyökérzet ne fagyjon át, a növényt ne károsítsa az úgynevezett téli élettani szárazság, amikor a fagyott talajból nem tud vizet felvenni, s ennek következtében kiszárad. A még fiatal növények lombozatát téli takarófóliával is védhetjük a komoly fagyok idején. A csapadék nélküli, enyhe teleken is öntözzük időnként a növényünket

A közönséges babér magról is szaporítható, otthon is megpróbálkozhatunk vele. Az október–novemberre megérő terméseket gyűjtsük be, a magokról távolítsuk el a terméshúst, s nyirkos homok közé keverve hűvös, de nem fagyos helyen, akár a hűtőszekrény aljában, műanyag zacskóban tároljuk tavaszig. Vetést megelőzően áztassuk a magokat egy napig langyos vízben, majd vessük el kb. 3 cm mélyre, normál kerti talajjal megtöltött cserepekbe.

A közeget öntözzük be alaposan, s később se hagyjuk kiszáradni, ebben a cserepek üveglappal vagy átlátszó műanyag fóliával takarása is segítségünkre lehet.

Közel egy hónap múlva indul meg a csírázás. A magoncok fejlődése viszonylag lassú. A fiatal növényeket az első telektől feltétlenül fagymentes helyen védjük, s később is óvjuk takarással vagy télikerti teleltetéssel a nagy hidegektől.