Különleges mikroklímájának köszönhetően a Budai Arborétum híres a szabadban áttelelő, mediterrán és szubtrópusi származású növényeiről is. A Ménesi úti téglatámfal előterében, egy gránátalma és egy szír boróka szomszédságában magasodik egy terebélyes, dús lombozatú babércsoport is, amely már sok éve örvendeztet meg minket virágzásával.

Hazája eredetileg a Földközi-tenger medencéje, illetve Kis-Ázsia és a Balkán-félsziget vidéke, ahol főként a keménylombú örökzöld erdők növénye, de mára elterjedt szerte a mediterrán és szubtrópusi területeken, gyakran kivadulva is találkozhatunk vele.

Kopasz hajtásai sötétvörös színűek. Felül fénylőn sötétzöld, keskeny-elliptikus, gyakran hullámos szélű, merev, kissé kemény, bőrnemű levelei 5-10 cm hosszúak. A levélváll ék alakú, s kihegyezett a levél csúcsa is. Több kertészeti fajtája az alapfajtól eltérő színű vagy formájú leveleivel különbözik, például az ’Aurea’ levelei sárgászöldek, az ’Angustifolia’ fajtáé keskeny-lándzsásak, a ’Crispa’ leveleinek széle pedig kifejezetten, erőteljesen hullámos.

Virágzásában hazánkban csak a nagyon védett fekvésű területekre ültetett növényeknél gyönyörködhetünk. A virágok kétlakiak, azaz külön növényen fejlődnek a nőivarú, s másikon a porzós virágok. A tavasszal nyíló, bájos, de nem nagyon feltűnő, zöldessárga, sárga virágok a levélhónaljakban helyezkednek el. Kihegyezett csúcsú, kezdetben zöld, majd éretten fénylőn fekete terméseiben egy-egy hosszúkás mag található.

A hűvösebb klímájú európai kertekben a barokk korban is gyakran alkalmazták, a téli időszakban védett, fagymentes helyen, például a délszaki fagyérzékeny növények védelme céljából épített oranzsériákban, azaz narancsházakban, télikertekben átteleltetve. Manapság nagyon gyakran nagyméretű dézsákba, edényekbe ültetve látjuk, kiváló dísze lehet a sétálóutcáknak vagy épületbejáratoknak, belső udvaroknak, nagyobb erkélyeknek, teraszoknak is. Kiválóan bírja a rendszeres metszést, így különféle formákra nyírt kisebb alakfák remek alapanyaga is.

A babér útja a koszorútól a levesig

Az európai vagy közönséges babér növénycsaládjának, a Lauraceae családnak, azaz a babérféléknek névadó faja. Latin neve, a Laurus a növény ókori neve, de győzelmet is jelent. Ebbe a családba egyébként számos jól ismert, aromás illatú fűszernövény tartozik, mint például a kámforfa vagy a fahéj is.

Sok helyen ma is babérkoszorúval díszítik a végzős egyetemista, főiskolás diákok fejét, például Olaszországban. A babért legtöbbünk fűszernövényként kedveli, jellegzetesen savanykás ízű, friss vagy szárított leveleivel leveseket, főzelékeket, mártásokat, pörkölteket ízesítünk, teszünk pikánsabbá. Azonban a közönséges babér kiváló gyógynövény is, hiszen az ókortól napjainkig, szerte a világon élvezik étvágy- és emésztésserkentő hatását, vagy használják gyulladáscsökkentőként, a levelekből készített fürdő például végtagfájdalmak, ízületi gyulladások enyhítésében nyújt segítséget. A levelekből készült teáját felső légúti megbetegedések csillapítására is alkalmazzák, a terméseiből préselt babérolajat pedig kozmetikumok készítésére vagy likőrök fűszerezésére, ízesítésére is használják.