Szerző: Dr. Apáti Ferenc

Július 1-jétől pedig egy magánszemély egy évben összesen 120 napot dolgozhat egyszerűsített foglalkoztatás (EFO) keretében a decemberben megjelent 2024. évi LXXIV. törvény alapján.

Önmagában a közterhek ilyen mértékű növelése a mezőgazdasági idénymunka költségeit 5-8 százalékkal, az alkalmi munkavállalás költségeit pedig 10-15 százalékkal emeli. Ezen felül a minimálbér és a garantált bérminimum 7-9 százalékos megemelését is le kell követnie az EFO keretében foglalkoztatottak munkabérének, különben nem kapunk munkaerőt. Következésképpen kb. 10 százalékkal szükséges emelni a munkásoknak kifizetett nettó bért is.

Lássunk erre gyakorlati példákat. Az almatermésű és csonthéjas gyümölcsültetvények éves munkaerőigénye ültetvénytípusól és a termelés céljától (frisspiaci vagy ipari célú ültetvény) függően 500-2000 munkaóra/hektár, vagyis 60-250 munkanap/hektár. A hektáronkénti költségek tehát 54-225 ezer forinttal fognak növekedni csak az EFO közterheinek emelése miatt. A napi nettó munkabér (napszám) legalább 7-9 százalékkal, azaz 1000-1500 forinttal növekszik naponta, ami egy hektárra vetítve újabb 60-375 ezer forint közötti költségnövekedést jelent. Vagyis

Egy szamócaültetvényben azonban éves szinten már 2-4 ezer óra (250-500 munkanap) a hektáronkénti foglalkoztatás, így az ennyire munkaintenzív ágazatnál még nagyobb pluszköltség keletkezik, és még ennél is nagyságrenddel magasabb a hajtatott (fóliás vagy üvegházi) termesztés 10-20 ezer munkaóra/hektár/év élőmunkaigénye, azaz az elszenvedett bérköltség-növekedés mértéke is.

Egy korszerű, magas színvonalon termelő vállalkozásban ezt nyilván ki fogják gazdálkodni, mert nincs más lehetőség. Értelemszerűen azonban ezeket a plusz terheket a profit rovására kell viselni, amiből egyébként a fejlesztéseket, beruházásokat lehet(ne) végezni. Kérdésként merülhet fel, hogy a többlettermelési költségeket az ágazat át tudja-e hárítani a vevőire, illetve a lánc végén a fogyasztóra. Erre azért nincs egyértelmű válasz, mert a piacot (így a vevőt, a fogyasztót) egyáltalán nem érdeklik a termelési költségeink. A piac nem önköltség alapján képez árat, hanem a kereslethez mért „rövid távú” kínálat szerint.

A „120 napos szabály” módosítása még jobban fájhat. Amíg ugyanis eddig egy munkavállaló munkáltatónként 120 napot tudott dolgozni az EFO keretein belül, addig ezentúl évente összesen legfeljebb 120 napot dolgozhat így. A gyakorlatban ez azt jelenti majd, hogy adott munkavállaló 120 napja nyilván nem az év első felében fog elfogyni, vagyis a gondok jellemzően a második félévben kezdenek egyre fokozottabban mutatkozni. A kertészeti ágazatban pedig ez éppen a zöldségek, de még inkább a gyümölcsök intenzív betakarítási időszaka és a feldolgozóipari gyártás, működés periódusa.

A zöldségek és gyümölcsök jó részének a betakarítása 1-3 hónapig tart. Ilyen rövid időre állandó munkaerőt felvenni borzalmasan nagy plusz adminisztrációs és költségteher. Ráadásul a zöldség-gyümölcs termelésben, valamint

tehát állandó foglalkoztatásra felvenni munkaerőt óriási kockázat. Ezért volt eddig az ágazat számára kiváló keret az EFO. A FruitVeB egyeztetést és jogszabály-módosításokat kezdeményez annak érdekében, hogy ne lehetetlenüljön el a zöldség-gyümölcs szektor egyébként is nehéz munkaerő-ellátása.

Dr. Apáti Ferenc elnök
FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs
Szakmaközi Szervezet