Sokszor, sok helyen írtak már a fehér-kék columbian brahma fajtáról, általában a méretéből adódó témákban. Mint óriástestű baromfi, közkedvelt a tenyésztők körében, és a kiállításokon is vonzza a tekinteteket. Hazánkban már körülbelül 150 éve jelen van, sok kedvelője tenyészti. Miért foglalkozunk akkor vele ismét? Mivel elhivatott tenyésztői továbbra is keresik a kihívásokat, azon igyekeznek, hogy mindig legyen olyan tulajdonság, ami a tapasztalt tenyésztőket is arra sarkallja, hogy próbálják kihozni a legjobbat, kitenyészteni a legszebb egyedet.
Az egyik „nehéz szín”, a tisztán nem tenyészthető fehér-kék columbian lelkes tenyésztőjével, a Gyulán, a Püspöki tanyán élő, civil foglalkozására nézve tűzoltó Püspöki Zsolttal beszélgettem tenyésztési tapasztalatairól.
1998 óta – akkor volt 15 éves – tart brahmákat, de már kisgyermekkora óta volt többféle baromfi körülötte a család portáján. Kezdetben még különböző színváltozatot tartott, ezekkel tapasztalta ki a tartásuk sajátosságait. Aztán egy időre távol került a baromfitartástól, de amikor ismét lehetősége adódott, szinte első dolga volt pár
brahmát beszerezni. Időközben az is kiderült, hogy egy ritka szín, a fehér-kék columbian lesz az, amit tenyészteni szeretne. 2016-tól foglalkozik komolyan ezzel a színváltozattal, amiről azt kell tudni, hogy ha egymás közt párosítják a tyúkokat, akkor a standard által előírt szín leromlik, kifakul. Tehát a fajtán belül más színekkel kell kialakítani és fenntartani a fehér-kék columbiant. Mindezt úgy, hogy a küllem a lehető legjobb maradjon.
A keveréshez szükség van fehér-fekete columbian és kéket hordozó színekre. Ezek az F2-es madarak már nagyrészt hozzák a fehér-kék columbian színt, de a tenyésztés itt még nem ér véget. Egyrészt itt már ki kell válogatni a legszebb rajzolatú tyúkokat, amelyek külleme is megfelelő, de innen a továbbtenyésztés már nagy hozzáértést követel: három színnel lehet tovább dolgozni a szín fenntartásán vagy javításán. Két fehér-kéket nem ajánlott párosítani, mert nem a kívánt eredményt fogjuk kapni, ráadásul előfordulhat, hogy a madarak mérete is csökken. Zsoltnál a kiinduló alap hét csibe volt, ebből állította elő az alapállományát. Aztán a gyakorlati tapasztalatok adták a további tenyésztési terveit. Mert ehhez a színváltozathoz tervezni kell, nem elég csak nagyjából követni, melyik vonal miből alakult, melyik párosítás adott nagyon jó eredményt, melyiket kerüljük el a továbbiakban. Tehát érdemes pontosan vezetni az állatok származását, nyilvántartani az esetleges hibákat, vagy a kiemelkedő utódokat.
