A legtöbb csonthéjas gyümölcsünk érzékeny a virágzáskori moníliafertőzésre, csak a cseresznye nem különösebben fogékony a betegségre. A legszomorúbb képet a meggyfák szokták mutatni, hiszen a fertőzés a virágon keresztül gyorsan eljut a vesszőkbe, és a virágok meg a lomb leforrázott hatást mutatva elszáradnak.

Először a virágokat támadja meg, amit a szirmokon megjelenő szürke penészpárnácskák mutatnak. Ez a tünet azonban csak folyamatosan párás időben jelenik meg, különben a már említett forrázásszerű száradás látható a fákon.

A gombafonalak behatolnak a vesszőbe és idővel az idősebb ágakba is eljutnak. Ennek következtében elhal a vessző és az ág, erre legkésőbb metszéskor figyelni kell, és nagy, legalább 20 centiméteres egészséges résszel együtt le kell vágni a beteg ágrészt. Az esetek nagy részében az egészséges és beteg rész határát mézgakiválás jelzi. Ne várjuk meg a téli metszést, lehetőleg nyáron vágjuk le a beteg ágakat, hogy megakadályozzuk a gomba további terjedését. Kajsziban és őszibarackban amúgy is szükség van nyári metszésre a korona jobb fényellátása, a felkopaszodás megelőzése érdekében. Az idős fás részeken rákos seb is kialakulhat a moníliafertőzés hatására.

Három gombafaj is fertőz

Ezt a súlyos tünetet több moníliafaj is kiválthatja. Alapvetően a Monilia laxa gombafaj a kórokozó, amely a virág mellett később a gyümölcsöt is megbetegítheti. A Monilia fructigena elsősorban a gyümölcsöt veszélyezteti és sebzésen, apró repedésen keresztül jut be a növénybe. Húsz éve jelent meg hazánkban a csonthéjasok amerikai barna rothadását kiváltó kórokozó, a Monilia fructicola. Ennek a gombának az a nagy veszélye, hogy egyformán erősen fertőzi a virágot és a gyümölcsöket, ráadásul a még zöld terméskezdeménybe is bejut, amihez sebzésre sincs szüksége. A kórfolyamat gyorsabban végbemegy, mint a két őshonos kórokozó esetében.

Ezeket a gyümölcsmúmiákat el kell távolítani a fákról, mert a következő évi fertőzés az ezekben kialakult spórákkal indul. Ugyancsak áttelel és fertőző spórákat képez a gomba a beteg ágakon, a rákos sebekben.

Megelőző védekezés tehát a már említett metszés, amikor levágjuk a beteg ágakat és akkor lehet összeszedni a gyümölcsmúmiákat is. Ezeket a talajba forgatva semlegesíthetjük. Őszi és tavaszi rezes lemosó permetezéssel gyéríthetjük a kórokozó áttelelő képleteit.