Előszeretettel használják kertek díszítésére, mértani formára nyírva. Az utóbbi évtizedben azonban nagyon súlyos kárt okoz benne egy termetes lepke, a selyemfényű puszpángmoly.

A puszpáng (Buxus sempervirens) díszcserjének több állati kártevője van, többek között a puszpáng-levélbolha, a puszpáng-takácsatka, a puszpángszúnyog. Az utóbbi években azonban azt tapasztaltuk, hogy a puszpángmoly (Cydalima perspectalis) sokkal nagyobb gondot okoz, mint ezek a régóta ismert állati kártevők. A selyemfényű puszpángmoly hernyója súlyos károkat, tarrágást is képes okozni.

A puszpángmoly Délkelet-Ázsia mérsékelt és szubtrópusi vidékeiről (Japán, Korea, Kína) származik, és 2007-ben Kínából került Európába. 2011-ben találták meg Sopronban és onnantól kezdve rohamosan terjedt az országban.

Közepes termetű, körülbelül 4 cm szárnyfesztávolságú, könnyen fölismerhető lepke. Elülső és hátsó selyemfényű fehér szárnyait széles barna sáv szegélyezi, az első pár szárnyán pedig egy barna folton jellegzetes fehér félhold látható. Ez a fehér félhold a lepke sötét színezetű, barna szárnyú változatán is jól látszik.

Ez a sávozás a fiatal bábon is látható, de idővel az egész báb barnásra sötétül. A feltűnő lepkét azért nem vesszük észre, mert csak éjszaka aktív.

Őshazájában 5, Európában évente 3 nemzedéke van. Összeszőtt csúcsi levelek között telelnek át a harmadik nemzedék hernyói. Tavasszal az időjárástól függően március-áprilisban kezdenek táplálkozni.

A nőstények a lapos halványsárga tojásaikat 5-20 petét tartalmazó csomókban rakják le a levelek fonákára. A három nap múlva kikelő hernyók a levelek hátoldalán rejtőzködve élnek, először csak hámozgatják a leveleket, majd a teljes levéllemezt elfogyaszthatják. Erős fertőzöttség esetén csak a szárak és levélnyelek maradnak a növényen, és a hernyók a kéreg rágcsálásával folytatják a károsítást, ami a bokor pusztulásához vezet.