0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. május 16.

Méhésziskola nem csak kezdőknek: a propolisz

A propolisz gyűjtése: A méhek a fák rügyeiről ragadós, különböző színű, kellemes illatú anyagot gyűjtenek, amelyet balzsamnak nevezünk (néhány szakirodalom gyantának nevezi).

Idősebb kijáró méhek gyűjtik. Szipókájuk, rágóik és első pár lábuk segítségével szedik össze, közben enzimeket adnak hozzá. Tehát már gyűjtéskor elkezdődnek a balzsamban azok a vegyi átalakulási folyamatok, amelyek majd a kaptárban fejeződnek be.

A gyűjtő méhek a harmadik pár lábukon lévő kosárkába helyezik, és a virágporcsomóhoz hasonló méretben szállítják a kaptárba. Mivel ragacsos anyag, egyedül nem tudják a kosárkáról leválasztani, néhány társuk segít ebben.

Gyakran megfigyelhető, hogy két-három dolgozó hosszú perceken keresztül igyekszik a ragadó, nyúlós propoliszt a kosárkából kiszedni. A propoliszt átvevő méhek is enzimeket adnak hozzá, közben szájnyílásukban rágják, formálják, hogy számukra megfelelő összetételű és állagú legyen. Ez idő alatt folytatódnak az enzimekkel való vegyi átalakulási folyamatok, amelyek hatására a balzsam flavonoidokra, cukrokra és egyéb anyagokra bomlik. Amikor a folyamat befejeződik, akkortól nevezhetjük propolisznak a balzsamot.

propolisz
Nyers propolisz
Forrás: Méhészet archív

A propolisz forrása: A propolisz alapanyagául szolgáló balzsamot a méhek a legkülönbözőbb növények rügyeiről gyűjtik. Legnagyobb mennyiségben a fásszárúak, mint például fűz, tölgy, nyár, nyír, éger, vadgesztenye, fenyőfélék adják. Gyűjtéséhez legalább 20 Celsius-fok külső hőmérséklet szükséges. A nap hidegebb időszakaiban a fák rügyeinek balzsamrétege sűrű, kemény, a méhek számára nehézkes lenne az összegyűjtése. Színe nagyon változatos, a világossárgától a zöldes és vöröses árnyalaton keresztül a sötétbarnáig terjed.

A propolisz felhasználása a kaptárban: A kaptár belső klímája minden paraméterében (hőmérséklet, páratartalom, levegőjének összetétele) jócskán eltér a környezetében mért értékektől az év nagyobb részében. Mérések szerint a kaptárak belső klímája kedvez a kórokozók szaporodásának. A méhek, felismerve a propolisz kórokozók szaporodását gátló hatását, a kaptár teljes belső felületét bevonják vele. Vékony propoliszréteget kap a kaptár belső fala, a keretlécek és a lépek is. Jól ismerjük a méhészeti szakkifejezések között a „méhjárat” fogalmat.

A méhek számára a kaptáron belüli közlekedés akkor a legjobb, ha a járatok akkorák, hogy mozgás közben éppen hogy elférnek benne. A méheket zavarják a felesleges rések, hézagok, ezért ezeket igyekeznek megszüntetni.

A nagyobb réseket, hézagokat viasszal tömítik el, a kisebb lyukakat, repedéseket propolisszal. Főleg az őszi időszakban figyelhető meg, hogy ha túl nagynak találják a kijárónyílást, propoliszépítménnyel szűkítik le. A huzatot, a felesleges légréseket szintén propolisszal igyekeznek megszüntetni. A kaptárba beérkezett propoliszt azonnal elhelyezik a kívánt helyre. Az erősen propoliszozó családok gyakran olyan bőséges mennyiségben halmozzák fel, hogy az már a családkezelést is nehezíti. A kaptárba bejutott és ott elpusztult kártevőket, például egereket is propoliszréteggel vonják be, így testük nem indul bomlásnak.

méhek méh
Illusztráció
Fotó: David Hablützel, Pixabay
Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: