A kihalt óriási kengurufaj, a protemnodon 170 kilogrammot nyomott – majdnem kétszer olyan nehéz volt, mint a ma élő legnagyobb rokonai. A nehézsúlyú jószág 5 millió évvel ezelőtt járta Ausztráliát. A kutatóknak pedig most sikerült feltérképezni a táplálkozási szokásaikat – írja a Phys.org. Ehhez a megkövesedett fogakból származó, hosszú időn át megőrzött kemikáliákat elemezték, és összevetették a nemrég feltárt kőzetekkel.
A módszer segítségével képesek voltak megállapítani, merre jártak a protemnodonok. Mindezt úgy kell elképzelni, mint egy ősi GPS-nyomkövetést, mutatott rá Scott Hocknull, a Queensland Múzeum tudósa.
Fotó: Paleocolour/Wikimedia Commons
A tudósok megállapították, hogy az óriási növényevők az akkor még zöldellő esőerdőben éltek, és alig merészkedtek messzire otthonuktól, hogy táplálékot keressenek. Az esőerdő 300 ezer évvel ezelőtt kezdett zsugorodni, mivel a régió éghajlata „egyre szárazabbá és kiszámíthatatlanabbá” vált.
Az ősi kenguru a megszokások rabja volt – ez lett a veszte
Az ősi óriáskenguru ösztöne, miszerint ne távolodjon el az otthonterületétől, lett a végzete. Az éghajlatváltozással ugyanis a most vizsgált ausztrál populáció lokálisan kihalt. Ehhez képest a kontinens más részein, valamint Pápua Új-Guineában még tovább élt a faj: ezek körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt haltak csak ki.
Anthony Dosseto tudós szerint az új technikák segítségével jobban meg lehet érteni Ausztrália megafaunájának eltűnését.
Fotó: Gaby Stein, Pixabay
Az ausztrál kontinensen egykoron óriás echidna-fajok (tojásrakó emlősök), két tonnánál is nehezebb, wombatszerű erszényes állatok és hatalmas húsevő gyíkok éltek.
– mondta Dosseto, a Wollongong Izotóp Geokronológiai Laboratórium munkatársa.
Ezzel a precíz technológiával most már minden lelelőhely összes fosszíliája egyenként felhasználó arra, hogy a kihalás pontos menetét feltérképezzék – foglalta össze a kutató.
Az eredményeket a PLOS One szakfolyóiratban publikálták.
