De mi is az a nagykörűi ropogós? – kérdezem Barát József alpolgármestertől, aki cseresznyetermesztő és a Nagykörűért Alapítvány vezetője. Ahhoz, hogy ez kiderüljön, legalább 150 évre kell visszatekintenünk Nagykörű történetébe, hangzik a válasz.

– A Tiszával körbevett település és környéke mindig is sajátos mikroklímával rendelkezett, a homokos talaj pedig ideális volt a szőlő- és gyümölcstermesztéshez, amely már az 1700-as években jellemző volt. Akkoriban báró Orczy Lőrinc birtokolta itt a földek nagy részét, de a száraz, gyorsan átforrósodó homokos talaj nem volt alkalmas a gabonatermesztésre, ezért ezt a területet kiosztotta a jobbágyoknak, akik szőlőt és gyümölcsfákat telepítettek, körbekerítették, így alakultak ki a zártkertek.

– ismerteti a helyi gyümölcstermesztés kezdeteit Barát József.

A nagy fordulat 1870-ben következett be, amikor Petrovay György földbirtokos és levéltáros – akinek édesapja visszaperelte az Orczy birtokot – minta-gyümölcsöskertet és faiskolát létesített. A település szülötte figyelte a nagykörűi gyümölcsöskertek terméseit, értékeit, és egy egészen egyedülálló kertről álmodott. Bécsből hazatérve alakította ki a fajtagazdag és precízen megszervezett mintakertet, amely hamarosan országos hírűvé vált.

Az egykori birtok meglévő részében idén is virágba borult egy-két eredeti, matuzsálemkorú cseresznyefa. A településen él Petrovay György dédunokája, és még áll az a főkertészi lak, amelyben nagyszülei és szülei éltek, a házban pedig látható a precízen vezetett fajtaösszesítő dokumentum, amiből kiderül, hogy több ezer növényfajtát nevelt a mintagazdaságban. Törekvése az volt, hogy a Magyarországon akkor fellelhető minden gyümölcsfajta megtalálható legyen kertjében. Körtéből például 535-öt jegyeztek fel, az almafajtából is csak néhánnyal kevesebbet, cseresznyéből pedig 65 fajtát nevelt.

1907-ben létrehozott egy gazdasági iskolát, ahol gyümölcstermesztési és kertészeti ismereteket oktattak. Ennek köszönhetően és a gazdasági fellendülés reményében egyre több helybeli lakos kezdte meg a cseresznyetelepítést kertjében, és nemsokára budapesti piacokon árulták a gyümölcsöt. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az egész országban keresettek voltak a Petrovay birtokról származó oltványok.

Az 1930-as évekre teszik a legvirágzóbb időszakot, amikor nemcsak a hazai piacokon volt népszerű, de külföldre is szállították a körüi ropogós cseresznyét, és ezzel európai hírűvé vált. A második világháború után létrejött termelőszövetkezet is bekapcsolódott a termesztésbe, telepítettek egy nagyobb egybefüggő ültetvényt, a Nagykörűben élők pedig a kertjeikben folytatták a termesztést. Itt érdemes kitérni a ma is meglévő sajátos birtokszerkezetre. A gyümölcstermesztés miatt Nagykörűben a házak mellett jóval nagyobb zártkertek alakultak ki, mint más településen, és még a házak elé is gyümölcsfákat, leginkább meggyet ültettek. Ezeknek a zárt kerteknek a többsége még megvan, benne a sok-sok cseresznyefával, számítások szerint összesen több mint 200 hektáron terem cseresznye a faluban. Becslések szerint egy jó évben 4-500 tonna is lehet a minőségi gyümölcs mennyisége.

Fajták útvesztőjében

A nagykörűi cseresznyetermesztés így közel kétszáz éves múltra tekint vissza. A löszös táblából szigetként kiemelkedő homokos vonulat és a térség sajátos mikroklímája teszi ideálissá a termesztést.

Már a 19. században is tudatosan válogatták a legjobb fajtákat. A „nagykörűi cseresznyét” sokáig a Germersdorfi fajtával azonosították, de egyes kutatók szerint a Nagykörű környékén termesztett cseresznye (Prunus avium L.) két fajtát takar. A Germersdorfi óriást, ami német származású fajta, de nem azonos a Nyugat-Európában Germesdorfer néven termesztett fajtával.

Hazánk több vidékén Karmazsin, illetve Badacsonyi óriás néven is ismerik. Illetve a Bigarreau Burlat franciaországi tájfajta szelekciójából származik, ez a legkorábban érő, nagy gyümölcsű fajta. Az első nagyméretű cseresznye a magyar piacon, ezért primőrként értékesíthető. Máshol az olvasható, hogy a 19. században néhány gazda az ártéri termőhelyről hozta a kertekbe a cseresznyefákat. Ezek a fajták nevükben még az ártéri termőhelyről való származásukat hordozzák, itt termettek korábban is és bekerültek Petrovay György fajtajegyzékébe.

Nem áll tehát messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a „Nagykörűi ropogós” cseresznye nem egy fajta, hanem a Nagykörű település környékén termesztett cseresznyék összefoglaló neve.

Egyre többen feldolgozzák

Nagykörűben most is minden a cseresznye körül forog. Nemcsak termesztik ezt a finom gyümölcsöt, de minden lehetőséget megragadnak az elismertetésére és népszerűsítésére. A legnagyobb eredmény, hogy

– Egyre több turisztikai rendezvény szerveződik a gyümölcs köré, a cseresznyefesztivált már 1996 óta megrendezik minden évben, a Cseresznyevásár pedig egyfajta börzeként működik, így egyre több visszatérő vásárlót hoz a termelőknek, emellett rendszeresek a termelői piacok, de van éjszakai gasztronómiai fesztivál, és megünneplik az áprilisi virágzást is – sorolja a programlehetőségeket Barát József. A friss gyümölcs néhány hétig jelent üzletet a termelőknek, ezért egyre többen foglalkoznak a feldolgozással, készül pálinka, lekvár, szörp, befőtt és híres a cseresznyés lepény is, ezek mind megtalálhatók a helyi rendezvényeken.