Az Augustus-hegyi csiga, Powelliphanta augusta egy nagytestű, szárazföldi tüdőscsiga faj. Új-Zéland déli szigetén honos, ahogy a nevéből sejteni lehet, az Augustus-hegyen.

A bányavállalat csődbe ment, azonban az élőhely helyreállítás még nem sikerült, így a faj jövője igencsak kérdéses. Egy 2010-es jelentés szerint az élőhelyükön a nagyobb fák elpusztultak, és számos invazív növényfaj lepte el a területet. Az összetett, mozaikos szub-alpin cserjés és a zavartalan avarszint teljesen eltűnt. Ennek ellenére pár ezer csigát visszatelepítettek, melyek közül 50-et jeladóval láttak el. A jeladós példányoknál 18 hónap alatt 30 százalékos volt az elhullás, amit a kutatók szerint az állomány nem fog túlélni.

Ilyen sötét kilátások mellett nem csoda, ha a kutatók számára a peterakás felfedezése egy kis reménysugárt kínál a csiga megőrzésével kapcsolatban.

Kath Walker, a természetvédelmi minisztérium kutatója szerint az Augustus-hegyi csiga kemény háza miatt nehézkes számukra a szaporodás. Emiatt speciális ivarnyílásaik vannak a fejük alatt – írja a Phys.org. Így a párzáshoz szó szerint csak a fejüket kell kidugniuk a csigaházukból, mint ahogy a peterakáshoz is.

Ezek a csigák 25-35 évet is élhetnek, és akár golflabda nagyságúra is nőhetnek. A petéik több, mint egy évig fejlődnek, mielőtt kikelnének. Természetes táplálékuk a földigiliszta, melyet a kutatók szerint úgy szippantanak fel, mint mi a spagettit.

A populáció jelenleg kevesebb, mint 2000 fogvatartott egyedből áll, valamint abból a néhány példányból, melyek visszatelepítésére kísérletet tettek 2010-ben.