Ez alapján úgy tűnik, hogy az Anna-kolibri elterjedéséhez az első lépés az eukaliptuszok tömeges ültetése volt az 1800-as években. Az azonban jól látszik, hogy az igazán látványos változást a faj elterjedésében az etetők népszerűsége hozta.

Ezen eszközök magukra a madarakra is hatással voltak: a kolibrik csőre hosszabb és nagyobb lett, amivel jóval több táplálékot képesek felvenni ezekből mesterséges forrásból, mint a virágokból. Ez a változás sokkal látványosabb volt azokon a területeken, ahol több etető is van. Az északon élő példányok esetében, melyek a hagyományos élőhelyükhöz képest hűvösebb területekre vándoroltak, épp ellenkező trendet figyeltek meg: a csőrük rövidebb és kisebb lett. A kutatók infravörös kamerával megvizsgálva a madarakat azt találták, hogy a csőr méretének a testhőmérséklet szabályozásában van fontos szerepe. A hűvös éghajlaton élő egyedek kevesebb hőt adnak le a kisebb csőrükön át, így könnyebben megtartják a testhőmérsékletüket (mely a madarak esetében jóval magasabb, mint az emlősöknél, 40-42 Celsius fok).

Azokon a helyeken, ahol sok etető áll a madarak rendelkezésére, még egy változást dokumentáltak a kutatók: a hímek csőre hegyesebb és élesebb lett.

A most dokumentált változások döbbenetesen gyorsan zajlottak le: már az 1950-es évekre mérhető változások következtek be a kolibriknél az 1930-as évekhez képest. Ez mindössze 10 generációt jelent. Ebből is látszik, hogy az emberi tényező, mint az evolúciót irányító erő nem lebecsülendő. Sőt, egyre inkább figyelembe kell vennünk, hogy jelenlétünk a bolygón számos fajra van hatással, és változást idéz elő bennük.