„Az ecetfát szépsége miatt régen a kastélyok intarziás bútoraihoz is használták. Egyszer az utcánkban le kellett vágni egy öreg ecetfa ágát, mert zavarta a villanyvezetéket. Régóta tűnődtem azon, mit kezdhetnék a jóféle, apróbb darabokkal. Az ecetfa hozta az ötletet: a vékony ágakból tojást esztergáltam. A színek, rajzolatok remekül érvényesülnek az ovális formán. Sok embernek tetszik, mert ami ritka, egyedi, az kapós.” Választék pedig van: fürjtojástól strucctojás méretűig, szétszedhető, matrjoska babaként egymásba rakható példányokig a legkülönbözőbb faanyagokból. Mikor kiviszünk egy szakajtónyit a kertbe, hogy lefotózzuk, a napsütésben életre kelnek a színek. A sötétbarna dió, a vöröses szilva, a világos tiszafa, az ecetfa narancsos, kicsit olívás-zöldes, az évgyűrűknél barnás rajzolata.

Józsefet láthatóan szórakoztatja a foglalatosság a fával. „Gyárban dolgozom négy műszakban villanyszerelőként, így a negyedik napom szabad. Olyankor kijövök a műhelybe, nekem ez a játszószoba. Itt nőttem fel az erdő alján, mindig szerettem a fákat. Először faragással kezdtem, aztán készítettem magamnak egy kis faesztergát, majd idővel még egyet, és fűrészgépem is van. Apránként jöttem bele a technikába. Ha valami érdekeset látok vagy kitalálok, azt meg is valósítom.”

A nyersanyagok szinte megtalálják. Környezete tudja, mi a gyengéje, és szólnak, ha valahol kivágnak egy neki való fát. Kedvencei a gyümölcsfák, legjobban a szilva simul a keze alá. „De mindnek megvan a szépsége, és nagyon változatosak. Még a kerti cseresznye és az erdei cseresznye sem egyforma. Utóbbi szálasabb, nem vágja az esztergakés, inkább gyűri, szaggatja, főleg nyersen.”