Mi az ördög az a füge?

Botanikailag a füge nem is gyümölcs, hanem egy szikónium. A szár egy része, ami lassacskán egy körte alakú zsákká bővül, és amely a belül növekvő virágokat rejti. A közönséges füge csak nőivarú virágokat tartalmaz és beporzás nélkül is terem. Más fajták beporzást igényelnek.

De mégis hogyan juthatna be ebbe a barlangba egy méh? A füge beporzása csakugyan nem a méhek asztala, hanem a darazsaké. Az icipici fügedarazsaké. Sok tudós a fügedarázs és a  füge románcát az evolúció egyik legcsodálatosabb és legkülönösebb példájaként tartják számon. Hogy miért?

A választás szabadsága

A darazsak egy rendkívül ősi, és változatos rovarcsoport, bőven a fügefák megjelenése előtt is léteztek kisebb-nagyobb testű fajaik. Azonban az a darázsfaj, amely képes lett beporozni a fügéket, egyértelműen a fügefa különleges felépítésének hatására alakult ki. Hiszen a füge virágaihoz csak azon a picurka lyukon keresztül lehet bejutni, amely a „gyümölcs” alján található. Ezen csak egy pöttöm rovar juthat át, és ő is csak oda kap jegyet, arról szó sincs, hogy onnan élve kijuthatna, a befele vezető úton ugyanis kénytelen feláldozni a szárnyait.

Vegyük most azt az esetet, hogy jókor került jó helyre, akkor megkönnyebbülve leteheti a petéit, a DNS-ét továbbörökítette, majd elégedetten örök álomra hajthatja fejét. Habár tudja, hogy ha bemegy, csapdába kerül, a fajfennmaradás érdekében mégis erre biztatja az ösztöne. És a természetben ennél semmi sem fontosabb. A faj szempontjából siker, a fügedarázs szemszögéből egy szükséges áldozat. „Bölcsőd az s majdan sírod is”, ahogy híres versünk mondja. De nézzük a dolog jó oldalát, a nőstény fügedarázs legalább két fügeszobácskát ismerhet meg. A hímekkel (sok más fajhoz hasonlóan) különösen kegyetlenül bánik a sors, vagy a természet, kinek hogy tetszik.

Bölcsőből bordély

A kikelt fügedarázs lárvák szokatlanul biztonságos helyre születnek, az éléskamra pedig dugig van és minden egyedül az övék. A kis darazsak pedig nem restellnek tivornyázni, ugyanúgy, mint ahogy párosodni sem. A faj fennmaradásának érdekében minden megengedett.

De felmerülhet a kérdés, hogy a megtermékenyült, össze virágporozódott, mindenre elszánt darázslány hogyan fog kijutni onnan, és hogyan tudja végrehajtani küldetését, ha az anyja is csak komoly áldozatok árán juthatott be. A hímek segítenek neki, szó szerint kirágják a kelepcéből, harapásaikkal ki tudják tágítani annyira a járatot, hogy a kishölgy szárnyait megtartva kiszuszakolhassa magát.

A vak és röpképtelen hímeknek azonban sajnos nincs menekvés. A külvilágba került nőstény fügedarázsnak aztán már csak találnia kell egy újabb megfelelő fügeszobát a következő nemzedéknek. És ez így megy újra és újra, 60-80 millió éve, amióta a fügefa és a fügedarázs különleges szövetsége létezik.

Rendkívüli jelentőségű az ökoszisztéma helyreállításában

A fügefa egy úgynevezett pionírfaj, ami azt jelenti, hogy képes elsőként megtelepedni nehéz, lepusztult területeken, és ezzel idővel utat nyit más fajok számára.

Gyökerei hihetetlenül erősek, képesek behatolni a sziklarepedésekbe vagy a betonba. Ez a tulajdonságuk lehetővé teszi, hogy megtelepedjenek olyan helyeken, ahol más növények nem tudnának. Mivel folyamatosan terem, egész évben táplálékot nyújt a madaraknak, denevéreknek, és más állatoknak, különösen azokban az időszakokban, amikor szűkösek a táplálékforrások.