Volieren nevelt jércék
Szendrőn az állategészségügyi helyzet igencsak előnyös. Ennek oka, hogy zárt technológiában tenyésztenek és nevelnek, ezért a madárinfluenza fenyegetettségük minimális. Mivel a környéken nincs hasonló profilú üzem, se más baromfitartó, onnan sem jelentkezhet veszély, és áttelelő madarakról sem tudnak a saját körzetükben.
Igaz, hogy a mélyalmon nevelt jérce kevésbé egyöntetű, mint a ketreces, de a tyúk csontozata sokkal erősebbé válik, mert ez sokkal többet mozog. Némi gyakorlat után úgy döntöttek, hogy támogatás igénybevételével ezen a területen is előrelépnek. A többszintes jércetartáshoz a voliereket szereltek az istállókba. Ezáltal a madarakat a magasabb helyek elfoglalására kényszerítik, mert csak így tudnak ivóvízhez jutni. Később ez ott köszön vissza, hogy a tojótyúkok ezt megszokják a felnevelésük alatt, és a tojástermelés időszakában is igyekeznek magasabbra röpülni. Így a termelőistállókban még a plafonon is találhatunk tyúkokat. Ez az egész megoldás azért kedvező, mert a volieren nevelt jércét el tudják adni a mélyalmos és a ketreces tartásban is, miközben a mélyalmon nevelt jércét kizárólag a mélyalmos, vagy a ketreces termeléshez lehet csak értékesíteni.
Érvek, tévhitek
Ketrec. Nagy vita tárgya ez, a tojásforgalmazó multikereskedők egyre hangosabbak, hogy nem kell a ketreces tojás. A mélyalmos tojásokat favorizálják, mondván, a ketreces baromfitartás kényelmetlen az állat számára. Na akkor próbáljuk meg a dolgot tisztázni. Az állattól nem lehet azt megkérdezni, hogy neki mi a jó. Viszont vannak jól felismerhető jelek, amely a hozzáértő ember számára nyitott könyv.
Ezt Németországban, Stuttgartban tanulta meg dr. Harcsa Attila még 1995-ben. Professzor Werner Besei ugyanis elmagyarázta egy sötétzöld kérdezőnek, hogy a tartási körülmények változása rögtön megmutatkozik az ivari élet és a termelés megváltoztatásában. A tyúknál a tojástermelés egyszerre szaporodási és árutermelési folyamat. Viszont kisérletekkel igazolták, hogy az összes tartási mód közül a legnagyobb tojáshozamot a ketreces tartásnál lehetett elérni. Sőt a termelés utáni tojástörés és tönkremenetel szintén a ketreces tartásban a legelőnyösebb. Mindezek az érvek megdönthetetlen szakmaisággal bizonyítják, hogy tojótyúkok igényeinek a most ismert módszerek közül a ketreces tojótartás felel meg a legjobban.
