Kapitány Balázs, a piacot működtető nonprofit társaság ügyvezetője elöljáróban hangsúlyozta: kezdeményezésük különbözik a hagyományos termelői piacoktól, elsősorban működés tekintetében.

„Eltér a szokásostól, és nemcsak azért, mert nem önkormányzati, hanem magánpiacról van szó, hanem azért is, mert két lábon áll” fogalmazott, hozzátéve: Balatonmáriafürdőn már az 1930-as években is működött piac, s azt kedvelték a vásárlók. A helyzet az 1990-es években változott meg, amikor a piac telke magánkézbe került, és strandcikkeket árusító üzletház épült rajta. Az addigi piacozóknak – főleg idős néniknek – a strandparkolóban adtak helyet, de mindenki látta, hogy az a terület erre nem alkalmas.

Szerencsére megjelent a rendelet, mely szabályozta az ilyen jellegű helyek működését, feltételrendszerét, így az adott keretek között biztonságosan meg tudták valósítani az elképzelésüket, idézte fel. Először rövid idejű, szezonális piacra gondoltak, tulajdonképpen így is indult az egész történet. Aztán továbbfejlesztették a kezdeti terveket. „Tapasztaltuk, hogy a Balatonnál mennyire rövid a szezon, június közepétől augusztus végéig kevés az idő. Ráadásul ősszel érnek a gyümölcsök, a tehenek ugyanúgy adják a tejet, készülnek a sajtok és egyéb termékek. Innen jött az újabb ötlet, az, hogy a szezonon kívül is kellene valamit kezdenünk a piaccal. Átgondolva a helyzetet, arra jutottunk, hogy a piac vevőinek jó része nem helyi, hanem budapesti, illetve pécsi, s nemcsak nyáron, hanem utána is lenne igény az itteni termékekre. Persze tisztában voltunk azzal is, hogy néhány darabért, pár kilo­grammért nem utaznak ennyit. A termelők pedig – akik egyébként a környék negyven kilométeres körzetéből érkeznek a Kincses Somogy Termelői Piacra – nem visznek árut nagy távolságokra, mert nem éri meg. Elhatároztuk, hogy ebben segítünk. Gyűjtőfuvarokat szerveztünk, s úgy vittük a kért árukat a fővárosba”, mesélte Kapitány Balázs.

Ez a rendszer már szervezetten működik, jelenleg két átvevőpontjuk van Budapesten, a 2. kerületben. A termelők, az árusok – természetesen saját maguk meghatározva az áraikat is – felteszik a termékeiket egy webshopba, az érdeklődők pedig rendelnek. A rendeléseket termelők összecsomagolják, és szombatonként kerülnek az átvevőpontokra, melyekhez 30-30 család tartozik.

A vásárlók kézbe kapják az árut, a termelők pedig a helyi árusítás mellett így pluszjövedelemre tehetnek szert, s a szezonon túl is értékesíteni tudják a termékeiket. Tulajdonképpen ez a két lábon állás biztosítja a folyamatosságot.