Piknik az erdő közepén
A Lengyel-Annafürdő Parkerdőt úgy alakították ki, hogy szinte minden adott a szabadtéri főzőcskézéshez. A kemencés pavilon kimondottan ilyen helyszínnek számít, ahol van csikótűzhely, üstház, tárcsázóhely, kemence, s mi egy grillen éppen bárányt sütünk. Ezeket nem kizárólag a szállóvendégek vehetik igénybe, ha valaki csak egy szabadtéri pikniket szeretne eltölteni az erdő kellős közepén, kétszáz éves fák környezetében, akkor kibérelheti a pavilont, tűzifával, tűzrakó helyekkel, illetve a szabadtéri főzéshez használatos eszközökkel. Aki pedig inkább csak nézné a sütögetést, a közelben Fodor Istvánnál, a Bükkfaló erdei kisvendéglőben is elkészíttetheti erdei lakomáját, ahol nemcsak szuvidált húsok, különleges ízek csábítanak, de igény esetén a bográcsban is fő az étel a parkerdei vendégeknek.
A beszélgetésből végül kikerekedett, a báránysütés nem igényel túl bonyolult eszközt, egy lakatos egy nap alatt el tudja készíteni, vidéken pedig sokan tartanak birkákat, ahol mindig van egy-két eladó bárány. Ha túl nagynak tartjuk, s nem egyszerre fogyasztjuk el, egy részét akár lefagyaszthatjuk, akiknek pedig van grillező teraszuk, készíthetnek saslikot a bárány gerincéből vagy a combjából, a maradék csontosabb rész pedig kiváló pörkölt-, paprikás-alapanyag.
Kerüljük a túlfűszerezést
De menjünk egy lépéssel visszább, itt van ez a 8 kilós zsigerelt bárány. Milyen fűszer illik hozzá? Gál László beavatott, Albániában szinte fűszer nélkül adták a bárányhúst, finom volt, de a báránynak az igazi fűszere a rozmaring, jó kísérője a fokhagyma, és a citrom is nagyon passzol hozzá. A rozmaringon felül használhatunk kakukkfüvet, a bors pedig szinte minden ételhez illik. A bárány jellegzetesen kellemes, selymes ízét azonban lehetőleg ne nyomjuk el túlfűszerezéssel. Lengyel-Annafürdőn nem is került más a pácba, mint fokhagyma, rozmaring, só, bors, citrom, na meg egy kis fehérbor.
„A vastagabb húsokat nehéz úgy besózni, hogy sülés közben átmenjenek rajta az ízek. Ezért a tűzdelés helyén belefecskendeztünk egy kis páclevet, amibe olívaolaj, fokhagyma, rozmaring volt, és tettünk bele fehérbort, amihez javaslom a somlói Furmintot. Annak ugyanis az ásványi anyagoktól jellegzetes fűszeres zamata van, és porhanyítja is a húst. Legföljebb fél liter bort használtunk fel, inkább a bárány mellé kísérő italnak szánjuk”– avatott be a részletekbe Gál László, és körbemutatott a hatalmas fák felé.
A tolnai tájat régóta művelésbe vette már az ember. Az erdővel borított sík, vagy enyhén lankás földeket több száz évvel ezelőtt feltörték és szántóként hasznosítják a mai napig, azonban maradtak a meredek domboldalak erdővel borítva – a Tolnai-hegyhátról beszélünk – vagy kopaszon, ahol a lakosság legeltetéses állattartással foglalkozott.
A földalapú támogatás ösztönzőleg hatott a gazdálkodás, állattartás felélesztésére, de a több száz évvel ezelőtti állapotok már nem térnek vissza. Már csak azért sem, mert egészen más volt az akkori éghajlatunk, az augusztus reggeli harmatos fű ma már csak álom. A kevesebb csapadék, magasabb hőmérséklet miatt a legelő már nem olyan dús, emiatt inkább a kevésbé igényes háziállatok kezdenek terjedni, a birkák és a kecskék. Miközben a magyar gasztronómiában – méltatlanul – háttérbe szorult a fogyasztásuk.
