0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. december 30.

A báránysült és a Lada Niva ablaktörlőmotor

Aki az Adria felé nem autópályán halad Horvátországban, a beiktatott pihenőhelyeken nagy valószínűséggel megcsapja az orrát a parázson sült bárány illata.
annafürdő
Fotó: Csatlós Norbert

Mi lehet a birkahús mellőzésének az oka? A gazdagabb paraszti világban, a sertés és a szarvasmarha húsa volt a legfontosabb állati fehérjeforrás a baromfifélék mellett. A szegények állata volt a birka, a kecske, mert azok esetében nagyon rossz a csont és a hús aránya. Így került a birka a kicsit lenézett kategóriába. Ahogyan haladunk tőlünk délebbre, annál népszerűbb. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy arrafelé nincsenek dús legelők, a törmelékes domboldalakon árválkodó bokrokat legelik az állatok.

„Ahogyan változik a klíma, egyre nagyobb szerepet kaphatnak ezek az állatok, és előbb-utóbb meg fogjuk szeretni a birkahúst is. Sütve pedig a bárány a nyerő, és sokak számára elfogadható, mert nem faggyús, ráadásul kalóriaszegény, beleillik az egészséges táplálkozásba.

Ezek az állatok csak füvet fogyasztanak, és húsuk a vadon élő gyógy- és fűszernövényektől válik különleges ízűvé.”

A köretre fordítva a szót, Gál László elmondta, hogy a Balkánon a bárányt a helyi lepénykenyérrel szokták adni, de Lengyel-Annafürdőn egy kis zöldségkörettel készültek. Így kerül tányérra tárcsán, libazsírban megsütött petrezselymes parázsburgonya, és hozzá párolt, grillezett zöldség. „Ami érdekes, hogy egy adag bárány a Balkánon fél kilót is kitesz. Igaz, annak a fele csont, mert a bárányt nem lehet másképp tálalni, csak csontosan” – osztotta meg tapasztalatait.

Hozzátartoznának a faluképhez

„Lengyelen legföljebb már csak két fejőstehenet találunk. Disznóból valamivel több akad a településen. Apró jószág, nyulak, kacsa, liba, szintén csak néhány háznál van. Nekem racka juhaim vannak, a 21 anyával, egy kossal, három kecskével már komoly állattartónak számítok” – magyarázta Kertai László, a helyi erdei iskola vezetője, aki elmondása szerint gyerekkorától arra készült, hogy falun élhessen, mert noha Kincsesbánya, ahonnan származik, szintén egy kis község, de bányásztelepülés volt.

A nagyszülőknél nyaralva azonban megkapta mindazt, ami számára a falut jelentette, Enyingen akkor még terelték a juhot, tartottak jószágot.

annafurdo_barany sült gasztronómia hús piknik szabadtűz csn
Fotó: Csatós Norbert

Lengyelre költözve egy sváb parasztházat sikerült megvásárolniuk, annak a felújítása valószínűleg életük végéig kitart, viszont szinte kötelező, hogy valami jószág legyen a portán. Az utcafronton helyezkedik el a tornácos, hosszú parasztház, vele szemben a gazdasági épület istállóval, pajtával, csűrrel. Némelyiket összeköti még egy másik kisebb gazdasági épület, vagy ott helyezkednek el a hidas disznóólak, a kukoricagóré. Az utcájukban sok az elhagyatott, elhanyagolt, vagy már nem művelt hostel (hostel néven a falusi hosszú, ház mögötti, keskeny telek értendő. A német „hochstellet” szóból származik, ami magasan fekvő, fenn lévő helyet jelent), amely kevés gyümölcsfával szórt, füves terület volt, régen általában ott legeltettek.

„Van hol legeltetnünk az állatokat, egyszerű az utcában ide-oda átterelgetni, utána már a villanypásztor őrzi őket. Így tudom még megőrizni az állattartást a faluban, de szebb lenne a falukép, ha mások is tartanának”

– véli Kertai László.

Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: