Gazdasági oldalról megközelítve, a juhtartás csak úgy éri meg, ha nincs abrakoltatás, szénával etetés. Valójában a juhoknak nincs is szükségük abrakra, ez nem hizlalásról szól, az állat azt eszi, amit a legelőn talál. A téli takarmányozásra persze fel kell készülni, ehhez maguk is szénát vásárolnak. Nincsenek feleslegesen elkényeztetve a juhok, nem hizlalják árpával, zabbal, kukoricával. Amit legel, az a változatos vad- és kultúrnövénykészlet. Erre tudatosan készülnek, azok a kis parcellák, amit már birtokba tudtak venni, kezelni vagy bérelni, ott képes legyen a legelő is megújulni. Vannak területeik, melyeket legelőkeverékkel vetettek be, hogy minél fajgazdagabb legyen, és a természetes úton megjelent növényeknek is örülnek. Amikor lát a területén egy mentás foltot, az számára a boldogság netovábbja, de ugyanígy nem fogja irtani a csalánt sem.

Segítenek a házpásztorok

„Február az, amikor nálam a bárányok születnek, két hónapig kizárólag tejen élnek, majd kikerülnek a legelőre, ahol minden egyebet eszegetnek. Nyár végére már az anya is tejet apaszt, nem engedi a bárányt a tőgy alá, s jön az elválasztás. Sajnos a végtelenségig nem tudom őket szaporítani, mert a terület ennek gátat szab. Fontos a terület eltartó képessége, ez nálam 20-21 anyát jelent, ehhez várjuk az újabb szaporulatot” – hangsúlyozta Kertai László a felelős állattartás helyben kialakult szabályait.

Sokan városi életet akarnak élni falun, talán még a kutya az, ami ebbe belefér. A falu idősebbjeinél még mindig kapirgál néhány tyúk, vagy hápog egy-két kacsa, esetleg fölhizlalnak egy disznót, tartják a vidéki létet. A fiatalabbak számára ez már nem fontos, mindent meg lehet vásárolni a boltban. Aki állatot tart, el sem hagyhatja az otthont, nem mehet nyaralni. „Ha erre valaki tudatosan készül, én itt a faluban hallottam ezt a kifejezést, akkor léteznek házpásztorok.

– hívta fel a figyelmet egy régi közösségi szokásra.

Miközben elmélyedtünk a vidéki élet felidézésében, elkészült a báránysült, s a terjengő illatra megszaporodtak a kíváncsiskodók is. A Gyulaj Zrt. kollégái, Csikós Tímea és Jakab Erika terítettek, mentették a fotózáshoz készített adagot, de közben az erdei iskola diákjairól sem feledkeztek meg, akik türelmesen várták, hogy megkóstolhassák a végeredményt. A siker pedig nem véletlen, hiszen a nyárson sült bárány a tengerhez hasonlóan ösztönösen vonzza az embereket. Ha pedig egy étel ennyire vonzó, azzal érdemes foglalkozni.