Statisztikák szerint világviszonylatban a hidegvérű és a sodrott* lovak együtt a populáció mintegy 22 százalékát teszik ki. Az európai államok körülbelül fele rendelkezik saját, hivatalosan elismert fajtával – például Belgium, Franciaország Lengyelország, Német­ország, Nagy-Britannia, Csehország, Finnország.

Különösen nagy büszkeség, hogy hazánk is e nemzetek sorát erősítheti, rögtön két fajtával, a magyar hidegvérűvel és a muraközivel. A magyar hideg­vérűek napjainkban az azonos származású lovak számát tekintve az ország egyik legnagyobb állományát alkotják. Az első egységes törzskönyvezési szabvány 1953-ban lépett hatályba, őshonossá pedig fél évszázaddal később, 2009-ben nyilvánították.

A mai napig meghatározó jelentőséggel bírnak

Egyenletes, puha patadobogás és lánc finom csilingelése töri meg az erdő csendjét. A fák sűrűjéből fekete, robosztus óriás tűnik lassan elő, maga mögött egy frissen döntött, méteres rönköt húz. Az állatot kísérő erdész biccentve üdvözöl, majd mennek tovább a keskeny csapáson. A legtöbben a II. világháború előtti időkre datálnák ezt az idilli jelenetet, holott a hidegvérű lovak sok országban – így nálunk is – a mai napig meghatározó jelentőséggel bírnak a természetkímélő erdőgazdálkodásban, különösen ott, ahol a gépi megközelítés nehézkes: meredek lejtőkön, mély, agyagos terepeken vagy szűk, tagolt szakaszokon.

Nem tömörítik a talajt, ezáltal hozzájárulnak az erózió megelőzéséhez, és munkájukhoz nincsen szükség nyomvonalak vagy ideiglenes utak kialakítására sem. Az 1980-as évek végéig az erdészetek és vadásztársaságok működésének szerves részei voltak: előbbieknél a fakitermelési feladatok ellátása mellett a vadállomány kiegészítő takarmányának szállításában segédkeztek, míg utóbbiaknál a fogattal való cserkészéshez, az úgynevezett barkácsoláshoz voltak nélkülözhetetlenek.

Mindemellett évszázadokon keresztül dolgoztak a szántóföldeken, az áruszállításban, a közlekedésben és a hadászatban, ám a társadalmi-gazdasági szerkezet átalakulásával – kiváltképpen a gépesítés következtében – haszonvételi struktúrájuk jelentősen átrendeződött. Napjainkban elsősorban a kisgazdaságokban, a fenntartható gyepgazdálkodásban, az idegenforgalomban, a rekreációs, valamint a szabadidő minőségi eltöltését szolgáló tevékenységekben kapnak főszerepet.

Származás

A nyugat-európai eredetű, nehezebb típusú igásló a mai Magyarország területén a XVI-XVII. században jelent meg a Dunántúlon. Ekkortájt indult meg Sopron, Vas és Zala megyékből a szekerező kereskedelem Bécs, illetve a közeli osztrák tartományok felé, amihez erős, kisigényű és könnyen kezelhető lovak kellettek.

A hivatalos katonai szervek ellenállásának ellenére a gazdák elérték, hogy amikor 1868-ban a lótenyésztés szakmai irányítása az osztrák császári hadseregtől a magyar földművelésügyi minisztériumhoz került, az állami méntelepekre Vas és Zala megyék határmenti járásaiban hidegvérű mének legyenek felállítva. Ily módon az 1800-as évek végére két tájfajta alakult ki: nyugaton a pinkafői, míg a Horvátországgal szomszédos területeken a mozgékonyabb muraközi.