Minősítés

Folytatva a normatívák említését, térjünk ki a morfológiai jegyekre is: kívánatos a testtömeggel arányos fej; a középmagasan illesztett, izmos nyak; a rövid, alacsony mar; a mérsékelten előre mélyedt, feszes hát; az enyhén csapott, barázdált far; a jól izmolt szügy; a mély, dongás mellkas; a terjedelmes lábtő és boka, valamint az arányos pata. A hatalmas igások lábállása elöl olykor hátrahajlott, esetenként hegyfaltipró, hátul pedig előfordulhat a kard-, tehén- és dongaállás.

Bőrük vastag, szőrzetük durva szálú, dús, göndör sörénnyel és farokkal, bokájukon, sőt olykor a lábközép hátsó élén is hosszabb szőrökkel. Színük lehet pej, fekete, sárga, szürke, deres, ritkán tarka, illetve ezek változatai, árnyalatai. Magasságuk bottal mérve 150-175 centiméter, övméretük ideálisan a talaj–mar távolságuk legalább 125-130, míg szárkörméretük* a 14-16 százaléka. Lépésük gyakran rövid és lomha, ám ügetésben elég élénkek és lendületesek.

Érdekesség, hogy míg a hátas fajták vizsgáztatásánál a küllemi pontozás mellett a szabadonugró és a nyereg alatti mozgásbírálatok a mérvadóak, addig a hidegvérű méneknél a teljesítmény (készség)-mérés során az egyes fogatolásban végrehajtandó lépes- és kondícióméréssel egybekötött ügetőmunka, továbbá földúton, fatalpú szán előtt végeztetett indítási próba szolgálnak a minősítés alapjául.

Kifejezetten a hidegvérű lovak teljesítménymérésre szolgálnak a látványos rönkhúzó versenyek, amelyek lényege, hogy a lovaknak egyesével vagy párosával, körönként fokozatosan növekvő terheket kell megadott távon elvontatniuk. Habár előfordul, hogy a bajnoki cím megszerzése nagyobb fizikai igénybevételt kíván meg, azt fontos megjegyezni, hogy ideális esetben ezek a versenyek szigorú szabályrendszer szerint, állandó állatorvosi felügyelet mellett zajlanak.