A nagybirtokra nem vonatkoztak a tenyészkörzeti megkötések, így a népies tenyésztés kialakulása mellett az árutermelés tekintetében élenjáró nagybirtokok közül is sokan alapítottak a melegvérű ménesük mellé hidegvérű ménest a fogatlószükségletük biztosítására a lassú, nem kellően hatékony ökrök kiváltása érdekében.

Mellettük a Kisbéri Magyar Királyi Állami Ménesbirtok (1859) és a Bábolnai Állami Ménesbirtok alapított tenyészetet. Utóbbinak kifejezetten a gazdaságiló-előállítás volt a célja; 1866-tól már 80 hidegvérű-jellegű kancaállománnyal gazdálkodhatott. A nemesítésben először clydesdalei, majd norfolki ménekkel próbálkoztak, ám végül az igazi átütő sikert az ardenni fajtába sorolt Bottom és Philipp hozták meg.

A két világháború között

Több kezdeményezés is volt a hidegvérű ló elterjesztése érdekében. 1912-ben a székesfehérvári méntelepen belül megalakult a nagykanizsai ménteleposztály, amely az akkorra már kialakult hidegvérű tenyészkörzet ménellátását kapta feladatul. 1925-től kezdődően helyi jellegű hidegvérű lovat tenyésztő egyesületek alakultak.

A II. világháború után az ország és a mezőgazdaság súlyos vonóerőgondja fellendítette a hidegvérű fajta tenyésztését. Nagy ütemben megkezdődött a magánmének és méncsikók állami felvásárlása és méntelepekre való beosztása. Csak 1948-ban 468 hároméves vagy idősebb hidegvérű mént vásároltak fel az állami ménfelvásárló bizottságok, és helyezték ki őket az addigra már teljesen újjászervezett fedeztetési állomásokra.

Bár a számbavehető hidegvérű mének nagyobb százalékának származását nem sikerült kideríteni, de ezek a már közel 100 éve tartó következetes használati cél szerinti szelekció hatására fajtajellegükben egységes ardenni jelleget mutattak.

1948 és 1949 között Belgiumból 59 belga-ardenni és Franciaországból 17 különféle hidegvérű mént importáltak és helyeztek ki mesterséges termékenyítő- és a jelentősebb természetes fedeztetési állomásokra. A ménbehozatallal egy időben alapították meg a Szentegáti Kísérleti Gazdaság hidegvérű törzstenyészetét, valamint 1950-ben az egykori Montenuovo hercegi uradalom területén a Bóly-békáspusztai méncsikónevelő telepet és hidegvérű méntelepet.

Az 1950-es években elsősorban a magántenyésztőktől vásárolt lovak, főleg kancák kerültek az állami gazdaságokhoz. A biztonságos apaállat-utánpótlás érdekében állami gazdasági törzstenyészeteket létesítettek. Jelentősebb hidegvérű törzstenyészetek Szentegát, Görösgal, Csobokapuszta, Bikal, Pakod, Bak és Andráshida gazdaságaiban voltak. Az importmének hatására a magyar hidegvérű lóállomány genotípusában és fenotípusában is átalakult, és egy önálló, új fajta jött létre, amelyet 1954 óta magyar hidegvérű néven tartunk nyilván.

Csökkent a mezőgazdaság fogatszükséglete

Az 1960-as évektől gyorsuló ütemben csökkent a mezőgazdaság fogatszükséglete, ami az állami gazdasági törzstenyészetek állományának csökkenésével és több tenyészet megszűnésével járt, ugyanakkor a már megerősödött termelőszövetkezetek közül több helyen alakult ki olyan állomány, amely alkalmas lehetett a magyar hidegvérű fajta állományának minőségi fejlesztésére.

1968-tól kezdve több termelőszövetkezet állománya is elérte azt a színvonalat, amely alapján törzstenyészeti címet és rangot kapott. Ezek közül a legjelentősebbek a göllei Béke, a karádi Aranykalász, a rózsafai Kossuth, a szentgáloskéri IX. Pártkongresszus és a somogyszili Petőfi téesz állományai voltak, amelyekből számos kiváló mén került a köztenyésztésbe. A nevezett törzstenyészeteken kívül az 1980-as évekre jelentőssé váltak még a Tordas-­gyúrói Egyetértés, a bogyoszlói Kisalföld, a bocföldei Válickavölgye és a Kaposvár-toponári Kapostáj MGTSZ-ek tenyészetei. Később, 1990-ben megalakult Kaposváron a Pannon Agrártudományi Egyetem (PATE) Tangazdaság hidegvérű tenyészete.

A hidegvérű csikók iránti korlátlan külpiaci kereslet a közepes típusú magyar hidegvérű ló testtömegének növelésére hatott, amit a tenyésztők leggyorsabban keresztezésekkel tudtak elérni. A testtömegnövelés érdekében több francia percheron és belga import került a tenyésztésbe, ami a fajta genetikai szerkezetére is hatással volt. A hagyományos genealógiai vonalak száma lecsökkent, a 73 vonalalapítóból jelenleg a Belga-3, Belga-6, Belga-13, Belga-22, Belga-25, Belga-26, Belga-28, Belga-36 ménvonal él, ugyanakkor új vonalak alakultak.