Borsó. A középmagas étkezési borsófajtákat használjuk oly módon, hogy az első kötésből származó zöld hüvelyeket étkezési célra leszedjük, a visszamaradó zöldtömeget pedig zöldtrágyának bemunkáljuk. A mezei borsó a középkötött meszes talajok növénye, de a jó táperőben levő homokos szövetű talajokon is kielégítően díszlik. Már március elején vethető gabona-sortávolságra, 200-240 kilogramm/hektár mennyiségben, 4-5 centiméter mélyen. Az első kötés hüvelytermésének leszedése után, teljes virágzásban alászántjuk.
Szegletes lednek. Termesztési feltételei a borsóéhoz hasonlóak. Kellő mésztartalmú, agyagos vályog, vályogos agyag talajokban fejlődik megfelelően, a szikesedésre hajlamos talajokon is.
Tavaszi takarmánykeverékek. Elegendő meszet tartalmazó, agyagos vályog, vályogos agyag talajokon díszlik. A magkeverékének 30 százaléka zab, és márciusban gabona-sortávolságra vetjük a keverékmagot (200-240 kg/ha) 3-4 centméter mélyen.
Fehér mustár. A túl sovány, a nagyon laza és az erősen nedves talajok kivételével minden talajon eredményesen termelhető. Rövid tenyészideje miatt március második felében vagy nyáron is vethető. Magját 20-25 kilogramm/hektár mennyiségben gabona-sortávolságra, 1-2 centiméter mélyre, jól előkészített talajba vetjük. Bemunkálása a virágzás második felében történhet. Száraz időjárásban kicsi a hozama. Ügyelni kell arra is, hogy érett magjai ne peregjenek el, mert áttelelve gyomosíthat.
Napraforgó. A kötött, középkötött és a kissé laza talajokon egyaránt jól díszlik. Magját (40-50 kg/ha) legkorábban áprilisban, de zöldtrágyának július végén is vethetjük kétszeres gabona-sortávolságra, 2-3 centiméter mélyen. Az erőteljesen lombosodó fajták alkalmasak zöldtrágyázásra.
Fontosabb agrotechnikai lépések
A zöldtrágyanövények az év csaknem bármely időszakában vethetők, de fontos a talaj gondos előkészítése. A nyári szántásokat késedelem nélkül tárcsázzuk, vagy csak fogasoljuk. Az őszi szántásokat pedig le kell zárni simítóval vagy fogassal. Gyümölcsösökben, szőlőkben a sorok irányában célszerű vetni. Fiatal gyümölcsösökben, szőlőkben lehetőleg minden sorközt hasznosítsunk zöldtrágyanövényekkel.
A bemunkálásra ágyeke vagy egyirányú tárcsa alkalmas. Arra kell ügyelni, hogy a teljes zöldtömeg a felszín alá kerüljön. Homoktalajokon a gyümölcsösökben és a széles sorközű szőlőkben a zöldtrágyanövényeket lehetőleg tavasszal forgassuk alá, mert így a tél folyamán a lábon álló növényzet akadályozza a homok elfújását, fogja a havat, növeli a talaj vízkészletét. Tavasszal pedig a somkórót, az őszi takarmánynövényeket és a bíborherét forgatjuk be.
Kötött agyagos szövetű talajokon a zöldtrágyanövények egy részét (például csillagfürt, somkóró, fehér mustár) ősszel munkáljuk be. A szántással növeljük a talaj pórustérfogatát, így javul a víztározó képessége, és jobban hasznosul a téli csapadék is. Bemunkálás előtt nitrogénműtrágya kiszórásával segíthetjük a beforgatott növénytömeg bomlását. Pillangós növényekhez kevesebb, nem pillangósokhoz több nitrogént kell pótolnunk.
Az alacsonyabb növénytömeg leszántásakor elegendő az erőgép mögé nehéz láncot szerelni, ami megfekteti az eke előtt a növényzetet. Akár ősszel, akár tavasszal forgatjuk be a zöldtömeget, utána fontos a hengerezés, majd egyenesre állított tárcsával tovább szabdalhatjuk a talajban levő zöldtömeget. Utolsó munkafázisként szükséges lehet a gyűrűshengerezés, amellyel kötött talajon az eróziót, laza talajon a deflációt megakadályozzuk.
A zöldtrágyanövények legnagyobb jelentősége az, hogy biztosítják a talajban a humuszkészlet fenntartását, javítják a talajok szerkezetét, és ami a legfontosabb: függetlenítik az üzemet az istállótrágyázás gondjától, a több évtizedes (évszázados?) hiányától. A zöldtrágyázás mellett szól annak gazdaságossága az istállótrágyázással szemben: a zöldtrágya helyben terem, megtakarítható az alomszalma kezelésének, behordásának, a trágyakezelésnek, a trágya kihordásának, táblaszéli kazalba rakásának, végül a táblára való szétterítésének a költsége.
Dr. Dömsödi János
