Egyesek sok helyet foglalnak és sokat teremnek, de vannak kisebb méretű helytakarékosabbak is, sőt, amit a kerítésre futtatunk az kifejezetten kevés helyet igényel a talajszinten…

Miért ez a rengeteg változat?

A tökfélék nagyon változatosak, mégsem elég közkedveltek. A tökfélék (Cucurbitaceae) családjának elképesztő diverzitása nem véletlen. Az évezredek során az emberi szelekció és a természetes alkalmazkodás formálta őket olyanná, amilyennek ma ismerjük őket. Vannak típusok, amelyeket a zsenge termésükért nemesítettek (mint a főzőtök vagy a cukkini), másokat a magas cukortartalmuk és eltarthatóságuk miatt (sütőtökök), és akadnak olyanok is, ahol a textúra a lényeg, mint az istengyalulta tök esetében, amely főzéskor szálaira esik szét.

Egészség a kertből

Táplálkozástani szempontból a tökfélék igazi szuperélelmiszerek. Rendkívül alacsony a kalóriatartalmuk, viszont magas a rosttartalmuk, ami segíti az emésztést. A narancssárga húsú fajták (sütőtökök) rengeteg béta-karotint tartalmaznak, ami az A-vitamin előanyaga, és kulcsfontosságú a látásunk és a bőrünk egészségéhez. Magas káliumtartalmuk támogatja a szívműködést, vízhajtó hatásuk pedig segít a szervezet méregtelenítésében. Nem mellesleg a tele van értékes zsírsavakkal és cinkkel.

Melyiket válasszuk a kiskertbe?

Ha korlátozott a helyünk, a cukkini a legjobb döntés. Bokros növekedésű, nem futja be az egész kertet, és szinte ontja magából a termést egész nyáron. A főzőtök a hagyományos magyar konyha alapköve, egy jó kapros tökfőzelékhez elengedhetetlen. Aki szereti a kísérletezést, annak az istengyalulta (vagy laskatök) kötelező darab: különleges, spagetti-szerű belső szerkezete izgalmas köretté teszi. A kolbásztök inkább a vertikális kertek sztárja, mert hosszú, kígyózó termései egy kerítésen vagy lugason csüngve mutatnak a legjobban, ráadásul érdekessége, hogy ha csak egy darabot vágunk le belőle a tövön hagyva, a seb begyógyul, és a termés tovább nő.

A sütőtök (például a kanadai vagy a nagydobosi) pedig a türelmes kertészek jutalma, bár sok helyet igényel és sokáig érik, a téli vitaminpótlásban verhetetlen hiszen nagyon sokáig tárolható.

Vetés vagy palántanevelés?

A palántaneveléssel akkor érdemes foglalkozni, ha korábban szeretnénk betakarítani, vagy ha rövidebb a tenyészidőszakunk. Ezt általában április közepén érdemes elkezdeni. Mivel a tökfélék gyökere nagyon érzékeny, javasolt lebomló tőzegcserépbe vagy nagyobb méretű műanyag pohárba vetni őket, hogy kiültetéskor ne sérüljön a földlabda. Egy cserépbe 1-2 magot tegyünk, nagyjából 2-3 centiméter mélyre.

A kiültetés és a helyrevetés ideje egybeesik, aminek ideje a bűvös május közepe, a fagyosszentek utáni időszak. A különbség az annyi lesz, hogy a palántáról ültetett ekkor már fejlettségi előnyben van, tehát hamarabb lesz rajta termés. Emiatt többet is terem hiszen ha hamarabb kezd el teremni akkor a fagyokig több termést tud kinevelni.

Ha közvetlenül a szabadföldbe vetünk, alakítsunk ki fészkeket, azaz egy-egy mélyedésbe tegyünk bőségesen érett komposztot vagy marhatrágyát, és abba helyezzünk 3-4 szem magot. Később, ha kikeltek, csak a legerősebb 1-2 növényt hagyjuk meg.