Jóval kevesebb műtrágya kell
A No-Till rendszer egyik legnagyobb előnye a vízháztartás megőrzése, amire égető szükség is van, mivel a körzetben január óta mindössze 67 milliméter csapadék hullott. Bár a talajfelszín porszáraznak tűnik, a gazdálkodó tapasztalata szerint 2-3 centi alatt ott a nedvesség. A takarónövények és a bolygatás teljes elhagyása hűvösebben tartják a talajt, ami lassítja a párolgást, ugyanakkor a kelést is késlelteti – ez egy tudatos kompromisszum.
A tápanyag-utánpótlást szinte teljes egészében biológiai és innovatív úton oldják meg. A korábban már bemutatott PAW (Plazma-aktivált víz) technológiával 30 liter nitrogénnel dúsított vizet juttatnak a magárokba hektáronként. „Előnye a minimális előállítási költség: az energia és víz együtt mindössze 20 forint hektáronként” – emeli ki a technológia hatékonyságát. A bükköny után maradó 50–70 kilogramm/hektár nitrogén nem csupán elméleti szám. A jelenlegi műtrágyaárak mellett ez hektáronként több tízezer forintos közvetlen költségcsökkenést jelent a következő évben. Ha ezt hozzáadjuk az árbevételhez, a bükköny jövedelmezősége messze felülmúlja egy aszályos év kukoricájáét.
A talajéletet Trichoderma gombákkal és speciális baktériumokkal támogatják. A cél a kálium feltárása a lekötött agyagásványokból. „A kálium eddig is ott volt a földben, csak a növény nem jutott hozzá. A kezelésekkel elértük, hogy már nem kell pótolni a káliumot. A Trichoderma pedig, bár 8000 forint hektáronként, megvédi a zabot a fuzáriumtól, a bükkönyt pedig a szklerotíniától. Pár év múlva, ha beáll a rendszer, ez is elhagyható lesz.” A 25 centiméteres sortávolságból eredően szellőzik az állomány, ami drasztikusan csökkenti a gombás fertőzések kockázatát. A 60 hektáron 6 különböző táblában végzett bükköny–zab vetésben eltérő a gyomosodás, így a gyomirtást sem sablon szerint végzik.
A tápanyag-utánpótlásban a hangsúly a mikroelemekre (bór, mangán, réz, cink) tolódik át, hogy erősítsék a növények saját immunrendszerét.
Betakarítás egy menetben
Az együtt termesztéshez olyan olasz bükköny- és zabfajtákat választottak, amelyek érési ideje egybeesik, így az aratás egy menetben elvégezhető. A betakarításnál a bükköny lesz a prioritás, ehhez állítják be a kombájnt, majd a magokat szétválogatják a saját vetőmagüzemben.
Itt Dörömbözi Ádám rámutat egy komoly szabályozási akadályra: az előírások szerint egy területről egyszerre csak egyféle vetőmag „hozható le” hivatalosan, ami gúzsba köti a diverz társtermesztésben gondolkodókat.
Az AKG-kifizetések miatti stabil kereslet ellenére a hazai termelésű bükkönyvetőmag jelenleg hiánycikk, így rendkívül magas áron értékesíthető a piacon, mivel a takarónövény-keverékek elengedhetetlen összetevőit – mint a bükkönyt, a facéliát vagy a mustárt – jelentős részben külföldről kényszerülünk vásárolni. Ez a kiszolgáltatottság rávilágít arra, hogy a hazai vetőmag-előállításban rejlő gazdasági potenciál kiaknázása lehetőség a regeneratív szemléletű gazdaságok számára.
Dörömbözi Ádám tervei nem állnak meg a saját birtokánál, egy olyan tész alapításán dolgozik, amely maximum 20 ezer hektáros méretig, 15-50 partnerrel működne.
