Ismerkedjünk meg néhány jól képzett kutyussal, akiket lelkesít, ha segíthetnek, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy különféle fajok lárváját, vagy ürülékét kell keresgélniük a szagszénakazalban.

Lepke(ürülék)-vadász

Filson -egy mentett, hatéves, fekete-barna szőrű, életvidám, ausztrál pásztorkutya keverék- és társai segítettek néhány éve az Oregoni ezüstfoltos lepke (Speyeria zerene hippolyta), és a Taylor-féle kockás tarkalepke (Euphydryas editha taylori) lárváinak megtalálásában.

Ami nem könnyű feladat az emberi szemnek, az éppen tökéletes a kutyaorrnak. Ilyen esetekben ürüléket, illetve ha van, élő lárvát kapnak a tanuláshoz. (Ehhez nyilván az kell, hogy hozzáférhetőek legyenek az ilyesmik, ami azt feltételezi, hogy vannak még élő egyedek. Nagyobb kihívás, amikor egyetlen egyedet sem láttak már évek óta egy fajból, és a szagminták rendelkezésre állása is szűkös.)

Amikor az 1990-es években csökkenést tapasztaltak, elkezdtek jobban odafigyelni az élőhelyekre, és a rétek kaszálásával segítették a lepkék gazdanövényeinek esélyeit. Azonban a csökkenés nemállt meg, tovább folytatódott. Rájöttek, hogy túlságosan hiányosak az információik. Ismerni kell egy faj teljes életútját ahhoz, hogy megfelelőképpen segíthessünk nekik. Nem lehet teljes a kép, amíg csak a kifejlett egyedek szokásait ismerjük, a lárvák étrendjét, a bábozódás helyét, a ragadozók elkerülésének módszerét viszont nem.

Az ürüléknyomok helye alapján végül rájöttek, hogy a lepkék túléléséhez hűvösebb klímájú helyeket kell biztosítani, mert a tűzforró helyszínek -ahol egyébként egyetlen lárvát sem találtak- teljesen alkalmatlanok számukra.

Szálljunk vízre, mert a gyilkosok is segítségre szorulnak

A déli rezidens kardszárnyú delfinek 2001-ben felkerültek a veszélyeztetett fajok listájára. Habár számos hipotézis (korlátozott élelmiszerellátás, megnövekedett hajóforgalom, szennyező anyagok hatása) létezik arra vonatkozóan, hogy miért csökkent le ennyire drasztikusan az állományuk, de csupán a puszta találgatások nem sokban lendítik előre az ügyet. Annál inkább az ürülék, ami az információk kincsesbányája. A kakivadászoknak ez mindennél értékesebb, mert az ürülék árulkodó például az állat étrendjét, DNS-ét, nemét illetően.

És természetesen kimutatható belőle a toxinok fajtája, és mennyisége, amelyet az állat kénytelen elviselni. És amik egész életük során folyamatosan lerakódnak a szöveteikben. De a vadon élő állatok ürülékének megtalálása embert próbáló feladat, más szóval lehetetlen. Igen, eltalálta, erre a feladatra is alkalmasabbak a kutyák -mint például Tucker, a 8 éves labradorkeverék, a bálnaürülék megszállott keresője- az embereknél. Mérföldekről képesek kiszagolni a lebegő ürüléket. Persze, csak ha van. Viszont ha van, akkor igencsak beszédes, arról fecseg a kutatóknak -és természetesen nekünk-, hogy a gyilkos bálnák szervezetében a legmagasabb a mérgező anyagok -például növényvédő szerek és égésgátlók- koncentrációja az egész bolygón.

Ami nem meglepő, de nem csak a hatalmas testtömegükkel magyarázható, amit rengeteg élelemmel lehet csak fenntartani, sokkal inkább azzal, hogy a csúcsragadozók lényegében mindent elfogyasztanak, amit a prédáik valaha megettek. A kutatókat drónok is segítik, hogy az állatok kondícióját alaposabban meg tudják vizsgálni, és a jelek arra utalnak, hogy a kardszárnyú delfinek súlyosan alultápláltak. A szakértők szerint a rezidens bálnák éhezésének oka minden bizonnyal a lazacok hiánya, amely étrendjük legnagyobb és legtáplálóbb részét képezi. A lazacok számának csökkenéséért a túlhalászás, az élőhelyvesztés, és a vándorlási helyszínéül szolgáló folyókon épült vízerőművek okolhatók.

És mivel a természetben az egyes dolgok egymásra épülnek, amikor valami lecsökken, vagy teljesen kiesik a képből, annak következményei végiggyűrűznek az egész ökoszisztémán. Mind az éhezés, mind a toxinok, mind a stressz önmagában is negatívan befolyásolja a szaporodást, pláne együttesen. És meg kell még említeni azt is, amire az utóbbi években derült fény, hogy Biggs-féle orkák nem riadnak vissza a kannibalizmustól sem.

Csapataik zaklatják és megtámadják a rezidenseket, több áldozatról is tudunk. És kétség sem férhet ahhoz, hogy egy éhezés miatt legyengült, mérgező anyagok miatt megbetegedett egyed könnyű préda. És az is biztosan állítható, hogy a rezidensek helyzete komplex probléma, aminek legtöbb részletéért az emberiség felelős, és aminek a megoldása holisztikus szemléletet igényel.

Emberekre vigyázhat, betegségeket diagnosztizálhat, veszélyeztetett fajokat kutathat fel. A szakértők szerint a kutyák tekintetében a határ a csillagos ég, meglátásuk szerint még csak a felszínét kapirgáljuk annak, mire képesek. És mellesleg a kutyák számára is jó érzés hasznos és felelősségteljes dolgokat tenni.