A szőlő fagyérzékenysége a tél folyamán változik. Novemberben, a tőke mély fiziológiai nyugalmának időszakában a vesszők (és más tőkerészek is) viszonylag kisebb lehűlés hatására kaphatnak fagysérülést, mint a mély nyugalmi fázis végén és utána. Különösen veszélyes a korán, átmenet nélkül beköszöntő hideg.
Ebben az időszakban a tőke még nem haladt át az edződési folyamaton, a szénhidrátok túlnyomóan keményítő alakjában vannak jelen. A fiziológiai mélynyugalmi időszak végén a keményítő és más szénhidrátok könnyen és gyorsan átalakulnak cukrokká, amelyek csökkentik a sejt fagyáspontját, s növelik a növény fagyellenállóságát.
A fagykárosodások típusai
A téli fagyok többféle módon károsíthatják a szőlőtőkét.
Rügykárosodás. A leggyakoribb fagykárforma. A főrügyek elhalása közvetlen terméskiesést okoz, mivel a mellékrügyek termékenysége általában alacsonyabb. (A szőlőnek összetett vegyes rügye van, a főrügy mellett általában két mellékrügy található. A főrügy sérülése esetén a mellékrügyek hajtanak ki.)
Vessző- és kordonkárosodás. Erős fagy esetén a háncsszövetek elhalnak, a vesszők barnulnak, kiszáradnak, ami a károsodott tőkerész vagy az egész tőke pusztulását okozza.
Törzs- és gyökérkárosodás. Különösen hóborítás nélküli, extrém hideg teleken fordul elő. A gyökérnyaki részek elfagyása akár teljes tőkepusztuláshoz is vezethet.
Élettani károsodások. A sejtek víztartalmának megfagyása sejtfal- és membránsérülést okoz, amely gyakran csak a vegetáció során, vontatott fakadás vagy gyenge növekedés formájában válik láthatóvá. A tőketörzsek hosszában ketté is hasadhatnak.
Rügyvizsgálat
A téli fagykárosodás megállapításához célszerű tízrügyes vesszőket szedni, melyeket a vizsgálat előtt legalább egy-két napig műanyag zsákban szobahőmérsékleten kell tárolni, hogy az elhalt részek bebarnuljanak. Ezután elsőnek nézzük meg a diaphragmát, vagyis a vesszőket a nóduszoknál vágjuk át, a két ízközt elválasztó szövetet (diaphragma) ellenőrizzük, hogy bebarnult-e.
Majd ezután vágjuk át a rügyeket, és azok színéből szintén következtetni tudunk az elfagyás mértékére. A legbiztosabb eredményt a rügyboncolás és a rügyek hajtatása adja.
A mikroszkópos rügyvizsgálat során nemcsak a rügyek életképességéről győződhetünk meg, hanem arra is választ kapunk, hogy a rügyekben van-e fürtkezdemény, vagyis a várható termést is tervezni tudjuk. A rügyhajtatás eredménye is ugyanez, csak időben sokkal hosszabb, körülbelül három-négy hét.
Kórokozók, kártevők a hidegben
A téli fagyok nemcsak a szőlőtőkék élettani állapotát befolyásolják, hanem alapvetően meghatározzák a szőlőben előforduló kórokozók és kártevők áttelelésének sikerességét is. Az alacsony hőmérséklet sok esetben természetes „szelekciós tényezőként” működik, csökkentve a fertőzési nyomást a következő vegetációs időszakra. Fontos azonban, hogy sok szőlőkórokozó és -kártevő kifejezetten alkalmazkodott a téli körülményekhez, ezért a fagy hatása fajonként és az áttelelési forma szerint nagyon eltérő.
Például a szőlőtőke többéves kéregrészei alatt tojás alakban áttelelő amerikai szőlőkabóca kifejlett imágói valóban elpusztulnak az őszi és téli fagyok során, ez azonban a populáció szempontjából kisebb jelentőségű. A következő évi állomány döntően az áttelelt tojásokból alakul ki, ezek a tojások pedig a kutatások szerint jól tűrik a hosszan tartó, fagypont alatti hőmérsékletet, így a tél nem „irtja ki” őket, csak elsősorban időben átrendezi a kelés folyamatát.
Az atkák szintén tojás alakban a kéregrepedésekben, illetve a rügyekben telelnek át, viszonylag védve a hideg ellen. Az igen erős hidegnek gyérítő hatása lehet, de a fertőzést nem szünteti meg. Ugyanezt tapasztaljuk a kórokozók (peronoszpóra, lisztharmat, botrítisz) esetében is.
A tudatos fajta- és termőhelyválasztás, a megfelelő művelésmód, valamint a tőkék jó kondícióban tartása együttesen képesek csökkenteni a fagykárok mértékét és biztosítani az ültetvény hosszú távú fenntarthatóságát.
