Pályázati tortúra után kellemes csalódás
Az állattartó telepek fejlesztése pályázatra 2016-ban adták be az igényüket. Ezt 2017-ben elutasították, mert 4 pont hiányzott a sikerhez. Fellebbezés, majd 2020-ban újabb pályázatkiírás, arra ismét beadták, és láss csodát, megfelelt. A támogatói határozatot 2021-ben kapták meg, amiben a tejtermelő tehenek létszámmegtartására vállalkoztak. Majd amikor már minden rendben valónak látszott, előbb jött a Covid, a költségek növekedése. Menet közben még idejében elkészült két 100-100 tonnás szilázstároló, de itt meg kellett állni.
Az újabb bonyodalmat a régészeti lelőhelyek feltárása okozta 2021-ben, ami amúgy 30 millió forintba és négy hónap késedelembe került nekik. Aztán a szomszédban kitört orosz–ukrán háború miatt 2022-ben az építőanyag drágulása az egekbe vitte a költségeket. Ennek hatására a biharnagybajomiak nem írták alá a pályázatot, de 2022-ben az első elszámolásukat beadták, hogy ne veszítsék el a már megnyert támogatást. Erre azért volt lehetőségük, mert a szilázstárolók megépültek, vásároltak szalagos rendképzőt és tíz férőhelyes borjúnevelőket. Mindezek együttesen kiadták a beruházási érték 10 százalékát.
Aztán némi csöndben elkezdtek számolni és kiderült, hogy az egészet nem tudják megvalósítani, mert olyan mérhetetlen nagy a költségtúllépés. Kérték, hogy csökkentsék a támogatást, ők pedig lemondtak egy etetőkocsiról, egy hígtrágya-kijuttatóról és 258 férőhelynyi istállóról. Ennek hatására a korábbi 750 millió forintos EU-s és állami támogatásból 565 millió forint maradt. Az újabb tárgyalás a kivitelezővel és a finanszírozó bankkal (MBH) 2024-ben kezdődött. A kivitelezőnél az építési vállalkozó a Pusit Kft., a technológiai szerelő a Bräuer Kft. volt, és decemberben csaphattak egymás kezébe, hogy indulhat a munka.
Az első kapavágás 2025. január 3-án volt az építkezésen, és júliusban tudták visszavenni a munkaterületet az egyéb dolgok elvégzésére. Közben a teljes tejelő állományt megőrizték, amikor elkészült a rekonstruált új, akkor a jószágokat átvitték oda. Hozzá kell tenni, hogy ennek a sikeres megvalósításában közrejátszott a tavalyi „kegyes” időjárás, mert télen a nem túl hidegben az összes földmunkát el tudták végezni, az eső miatt pedig egész évben csak egy hét esett ki a munkából.
Előny a kiváló beltartalom
Az istállóban lagúnás trágyakezelést alakítottak ki, a tehenek a taposórácson állnak, 22 milliméteres gumiszőnyeggel felszerelve. Ez magasabb színvonalat jelent, ám cserébe több ezer köbméter földet kellett megmozgatniuk. Külön vizet erre a célra nem terveztek, mert elegendő az a folyadékmennyiség, ami az itatásnál, a fejőházi elő- és utómosásnál keletkezik. Szerencsére a tej átvételi ára tavalyig jó volt, mondhatni, igen jó, mert az éves átvételi átlagár kilogrammonként 208 forintot ért el. Ezzel szemben jelenleg 150 forintot kapnak 1 liter tejért – igaz, hogy ez a mostani átlag fölött van. Ez azért lehetséges, mert tulajdonosok az Alföldi Tej Kft.-ben, oda hosszú távú szerződéssel szállítják a tejet, és a tej beltartalma is kiemelkedően jó.
Néhány speciálisan biharnagybajomi dolgot is sikerült megvalósítaniuk. Ilyennek tartják a lagúnás trágyarendszert, vagy azt, hogy a pihenőbokszokban a biogázgyártásnál keletkező szeparátummal aljaznak. Mivel a saját biogázüzemükben komposztot is gyártanak, erre a célra azt is felhasználják. Zseniális, amit az istálló szellőzésében végrehajtottak, a teljesen amerikai rendszert vették át.
Ennek lényege, hogy észak–dél irányban oldják meg a keresztszellőzést, míg az istálló keleti oldalán alakították ki az evaporációs hűtőkamrát, a nyugati oldalon pedig 42 nagy teljesítményű ventilátor oldja meg a nyári szellőzést. A téli szellőztetéshez az istálló gerincében 6 légbeejtős ventilátort helyeztek el, mindkét megoldástól, a nyáritól és a télitől is többlettejhozamot várnak.
Eddig ugyanis a napi 24 ezer literes tejtermelés nyaranta a hőségben mindig visszaesett 18 ezer literre, azaz naponta 6 ezer liter veszteséget kellett lenyelniük. Az új szellőzési rendszerrel ez megszűnik. A téli üzemelésben azt tapasztalták, hogy naponta 2000 literrel nőtt a tejtermelés összmennyisége, ami 400 ezer forint többlet-árbevételt (és ez majdnem teljes egészében nyereség) jelent.
Saját kalkulációjuk szerint ezzel a szellőztetéses megoldással egy év alatt több mint 100 millió forint tejárbevétel-növekedést várhatnak. Ebből az derül ki, hogy az 1,5 milliárd forintos rekonstrukció saját költsége (1 milliárd forint) 10 év alatt megtérülhet. Ez csak egy számítás, és főként egy remény, mert nem nagyon látják előre pontosan a jövőt.
A termékenységi index is emelkedik, ami ugyancsak a jövedelmezőség egyik forrása. Ha ezt a programot nem tudták volna minden nehézség dacára végrehajtani, akkor a jövő nagyon sötét lenne, 5-10 éven belül megszűnne az ágazat. Mivel a gazdaság árbevételének a 60 százalékát az állattenyésztés adja, ezért valószínű magával ránthatta volna a zrt. gazdálkodásának egészét, így viszont nemcsak hogy megmarad Biharnagybajomban a tejelő szarvasmarhatartás, hanem eredményesebbé is válik. Mindez azért fontos, mert a településen a „Dózsa” Zrt. 115-120 fő számára ad munkát és megélhetést.
